Ennyire világhírű még soha nem lett egyetlen magyar bor sem

„Tényleg. Megvan a borkészítés Szent Grálja. Sőt-sőt: a magyar rozé lehet a hiányzó láncszem a nyugati borkereskedelemben. Azt mondjátok, ekkora nagyotmondással még nem találkoztatok?

Én sem. Húsz éve olvasgatok híreket és közleményeket a magyar borok nemzetközi sikereiről, úgyhogy edzett vagyok ebből a szempontból. Abban nem találok már semmi különöset, ha egy – akár nagyon, akár kevésbé jegyzett – borversenyen szerzett ezüstéremről azzal küldenek anyagot, hogy a szóban forgó bor lett a második legjobb a világon. Hiszen menet közben megtanultam, hogy ezeken a rendezvényeken akár a mezőny negyede-harmada is kaphat aranyat, az ezüst tehát sokszor a középmezőnyt vagy annak elejét jelenti – és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az igazán jegyzett birtokok soha nem versenyeztetnek semmit.

De ez a Szent Grál és ez a hiányzó láncszem új minőség. (...)

Hát azt majd megnézem jól, amint a magyar rozé szétrobbantja a globális vörösborpiacot. A magyarok egyébként tényleg annyi rozét isznak újabban, hogy csoda, hogy bele nem gebednek. A jelek szerint ehhez sem értek, hiszen már legalább tíz éve azt hittem, hogy túl vagyunk a műfajban a csúcson, oszt egyáltalán nem, őrületes a növekedés évről évre.”