Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen fontos és népszerű képregényből képesek egy fontos és jó filmet készíteni.
„A film nem jó, de nem is rossz. A probléma az arányok elvesztése. Elindul egy sci-fi, ami megpróbál karaktert építeni, sajnos ez a néhol bugyuta forgatókönyv miatt nagyon nem sikerül neki. És a végére megpróbál szuperhős film lenni. A felvezetés egy science fiction drámához gyors, egy szuperhősös akciófilmhez viszont nagyon lassú. A karakterek között nincs igazi interakció. Az elején kapunk egy eléggé erőltetett expozíciót két gyenge gyerek színésszel, de Ben Grimm és Reed Richards barátsága, majd a köztük keletkező ellentét súlya nem érződik át. Kapunk egy apa-fiú kapcsolatot mely szintén kimerül egy hisztis veszekedésben. Fátum doktor karakterét is próbálták árnyalni, megindokolni a motivációit, sajnos Ő sem kapott elég játékidőt, hogy igazán közel kerüljön a nézőkhöz.
A forgatókönyvön érezni azt, hogy elindult egy komolyabb irányba és mindig szépen halad, de folyamatosan megbicsaklik. Mintha mindig emlékeztették volna az írót »Ne felejtsd el kiknek csinálsz filmet!!!«
Ami pozitívum, az a színészek. A gyengén megírt karaktereikből, mindent kihoztak; nagyon jó gárda gyűlt össze, sajnálatos, hogy csak egy középszerű alkotást sikerült ehhez párosítani.
A film látványos, néhol helyen igazán bizarr is. Az akció jelenteken viszont érezni a lelkesedés elvesztését. Nem rosszak, egyszerűen semmi eredetiség nincs bennük. Kihozzák a képességekből amit logikusnak tűnik, de semmi többet.”