„Tehát, ha a »mármégnem politikus« pártalakítási szándéknyilatkozatát betartja, sikerül visszajutnunk az 1993-as szintre, amikor szintén 4 párt működött tájainkon. Legnagyobb az Együttélés, majd a Független Magyar Kezdeményezés (később Magyar Polgári Párt), illetve a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Popély Gyula fémjelezte a Magyar Néppárt volt.
Erre a bősz pártszaporulatra meglehetősen nehéz logikus érveket találni, tekintetében, hogy a ’90-es évek elejéhez képest 109 ezerrel kevesebben vagyunk. Figyelembe kell vennünk továbbá, hogy bizonyos magyar szavazatokat a szlovák pártok is begyűjtenek, illetve akad példa az ún. neoaktivizmusra is (szlovák pártban politizáló kirakat magyar), ami szintén elvisz néhány magyar voksot.
Persze, aki személyes ambícióit a közösségi érdek fölé helyezi, annak nem okoz gondot ezt megmagyarázni sem. Ahogy tette ezt például az MKDSZ is, aki szerint létrejöttük a magyar egységet szolgálja. 2+1=1 Értik ugye? Nem? Mi sem… Nos, feltehetően a ködös autonómiakijelentéseiről elhíresült exliberális Somogyinak is hasonló tervei lehetnek. Érdekmentes jószándéka egy perse sem megkérdőjelezhető.
»Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom«
A kilencvenes évek provincializmusát végül a Mečiar elleni összefogás kovácsolta egybe a Magyar Koalíció Pártjának megteremtésével, mellyel úgy tűnt, sikerül végre eredményes magyar érdekpolitikát folytatni. Persze ne legyenek illúzióink: a különböző nézetek, értékrendek vagy akár személyes ellentétek, érdekkülönbségek és játszmák ’98-ban sem szűntek meg varázsütésre, csak disztingvált keretek közt a színfalak mögött zajlottak tovább.
No, de legyünk igazságosak. Valahol törvényszerű, hogy több párt létezik, hiszen a demokráciának is a többpártrendszer az egyik alappillére. És emberek vagyunk, akiket sokfélének, sokszínűek teremtett a jó Isten. Így van ez mindenben, valaki az étcsokit szereti, valaki viszont a mogyorósra esküszik. Hogy lehetne ez másként a politikában?
Attól, hogy egy nemzeti közösség kisebbségi létbe szorult, még nem válik homogénné. Így természetes, hogy a különböző nézetek, ideológiák, értékrendek mentén pártok szerveződnek. Csakhogy egy ilyen közegben okosabban is meg lehetne szervezni a törésvonalakat, s mondjuk egy párton belül platformokba tömörülve oldani, szegregálni ezeket.”