Tamásnak ez volt az utolsó olyan koncertje amikor már rosszul volt, de még nem tudta az okát. Tüdőgyulladást gyanított. Interjú.
„Volt olyan élmény a Völgyben, ami beléd égett?
Túl sok is. Például amikor 2007-ben a kapolcsi faluházban Alexander Balanescu és Ada Milea közös koncertje volt. Kiss Mónival álltunk kint – akivel tulajdonképpen a Völgyben találkoztam össze –, mert nyitva volt hátul az ajtó és ott álltunk legalább fél órán keresztül. Átadtam magam annak ami történik: a gyönyörű koncertnek, annak, hogy Mónival hallgathattam együtt. Azt hiszem, hogy ez a legszebb élményem nekem, ez a szerelmes pillanat. Muszáj elmesélnem még egy Cseh Tamás koncertet is, ami szomorú, de így történt és emlékezni kell rá. Tamás nagyon rosszul érezte magát és az est előtt megbeszéltük, hogy inkább Másik János nyomja, Tamás meg amennyit tud. Ha fárad, majd hátra megy megpihenni. Tamásnak ez volt az utolsó olyan koncertje amikor már rosszul volt, de még nem tudta az okát. Tüdőgyulladást gyanított. Pár napra rá Tapolcára ment és ott megállapították a rosszindulatú daganatot. Belém égett a kép, hogy hátul üldögél Tamás, néha előre megy énekelni és aztán zihálva visszajön.
Igaz az, hogy sokáig ő vágta a hajad?
Úgy voltunk vele, hogy ilyen hosszú hajú rock-beat gyerekként az ember fodrászhoz nem jár. Utoljára a katonaságnál »katonailag« vágtak bennünket, de azt nem lehetett fodrászatnak nevezni. Amikor összebarátkoztunk Tamással, sokat voltam náluk, éppen vágta a haját és akkor mondtam, hogy igazán levághatnád az enyémet is. Olyan 8-10 éven át ezután ő vágta. Idézőjeles rítus lett belőle.
2008-ban éles váltással a Művészetek Völgyéből kiszakadt az Ördögkatlan. Hogy élted ezt meg?
A Völgyben minden szép és jó volt, de valahogy az a 2007-es csúcsra járatott, több százezer látogatót vonzó év alatt azt éreztem, hogy nem tudni, lesz-e tovább. 2008. február lehetett, amikor mondtam Kiss Móninak, gondolkodjunk el rajta, mit csináljunk, ha nem lesz Völgy. Tavasszal Pécs közelében véletlenszerűen összeültünk a Vylyan pincészet teraszán Nagyharsány polgármesterével, meg a szoborpark igazgatónőjével és olyanokkal, akik valahogy hallottak erről az »összeesküvésről«. Mondtuk, hogy bennünk van szándék, hogy azon a területen egy Völgyhöz hasonló dolgot hozzunk létre, de hát Pulára köteleztem el magam, amit javában szerveztem, gyakorlatilag készen is volt. Június közepén csörgött a mobilom és a Márta Pista bejelentette, hogy figyelj, felejtsd el az idei Völgyet, mert nem lesz. Pista sem jókedvében mondta ezt, nem volt pénz. »Oké Pista, értem« – mondtam és akkor azon nyomban megbeszéltük Mónival, hogy megcsináljuk a magunkét. Nem dacból, nem haragból, hanem azért, hogy legyen, és a miénk legyen.”
„Az, hogy nem lőnek tarkón, az a posztmodern diktatúra itt Európában, de attól ez még diktatúra” – jelentette ki a KlikkTV műsorában az egykori televíziós.
„Valójában a parlamenti figyelmeztetés a politikusi és a publicista szerep összemosásáról szólt” – állapította meg a Faktum tényellenőrző portál.
Egészen bizonyos vagyok abban, hogy az október 23-ai békemenet, ha valóban elszánjuk magunkat, soha nem látott számú résztvevővel számolhat.
Egyszerűen elképesztő, amit ezek megengednek maguknak.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Bizonyítékokat foglaltak le az álhírbotrány egyik főszereplőjénél, Juhász Péternél.
A Hamász beleegyezett, hogy szabadon engedi az összes, még fogságban lévő izraeli túszt. Trump azonnal reagált.
A szlovák kormányfő beszédében méltatta hazánkat, amikor úgy fogalmazott: le a kalappal Magyarország előtt, ahogy segített Európának a migránshelyzet kezelésében.
