Tamásnak ez volt az utolsó olyan koncertje amikor már rosszul volt, de még nem tudta az okát. Tüdőgyulladást gyanított. Interjú.
„Volt olyan élmény a Völgyben, ami beléd égett?
Túl sok is. Például amikor 2007-ben a kapolcsi faluházban Alexander Balanescu és Ada Milea közös koncertje volt. Kiss Mónival álltunk kint – akivel tulajdonképpen a Völgyben találkoztam össze –, mert nyitva volt hátul az ajtó és ott álltunk legalább fél órán keresztül. Átadtam magam annak ami történik: a gyönyörű koncertnek, annak, hogy Mónival hallgathattam együtt. Azt hiszem, hogy ez a legszebb élményem nekem, ez a szerelmes pillanat. Muszáj elmesélnem még egy Cseh Tamás koncertet is, ami szomorú, de így történt és emlékezni kell rá. Tamás nagyon rosszul érezte magát és az est előtt megbeszéltük, hogy inkább Másik János nyomja, Tamás meg amennyit tud. Ha fárad, majd hátra megy megpihenni. Tamásnak ez volt az utolsó olyan koncertje amikor már rosszul volt, de még nem tudta az okát. Tüdőgyulladást gyanított. Pár napra rá Tapolcára ment és ott megállapították a rosszindulatú daganatot. Belém égett a kép, hogy hátul üldögél Tamás, néha előre megy énekelni és aztán zihálva visszajön.
Igaz az, hogy sokáig ő vágta a hajad?
Úgy voltunk vele, hogy ilyen hosszú hajú rock-beat gyerekként az ember fodrászhoz nem jár. Utoljára a katonaságnál »katonailag« vágtak bennünket, de azt nem lehetett fodrászatnak nevezni. Amikor összebarátkoztunk Tamással, sokat voltam náluk, éppen vágta a haját és akkor mondtam, hogy igazán levághatnád az enyémet is. Olyan 8-10 éven át ezután ő vágta. Idézőjeles rítus lett belőle.
2008-ban éles váltással a Művészetek Völgyéből kiszakadt az Ördögkatlan. Hogy élted ezt meg?
A Völgyben minden szép és jó volt, de valahogy az a 2007-es csúcsra járatott, több százezer látogatót vonzó év alatt azt éreztem, hogy nem tudni, lesz-e tovább. 2008. február lehetett, amikor mondtam Kiss Móninak, gondolkodjunk el rajta, mit csináljunk, ha nem lesz Völgy. Tavasszal Pécs közelében véletlenszerűen összeültünk a Vylyan pincészet teraszán Nagyharsány polgármesterével, meg a szoborpark igazgatónőjével és olyanokkal, akik valahogy hallottak erről az »összeesküvésről«. Mondtuk, hogy bennünk van szándék, hogy azon a területen egy Völgyhöz hasonló dolgot hozzunk létre, de hát Pulára köteleztem el magam, amit javában szerveztem, gyakorlatilag készen is volt. Június közepén csörgött a mobilom és a Márta Pista bejelentette, hogy figyelj, felejtsd el az idei Völgyet, mert nem lesz. Pista sem jókedvében mondta ezt, nem volt pénz. »Oké Pista, értem« – mondtam és akkor azon nyomban megbeszéltük Mónival, hogy megcsináljuk a magunkét. Nem dacból, nem haragból, hanem azért, hogy legyen, és a miénk legyen.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Ezekért a filmekért rajongott a hazai közönség Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
