Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ezt az országot semmiféle blogolás nem menti meg, hanem csakis a népe, az egyes emberek összessége. Aki nem érzi, hogy jobb perspektívát nyújtok neki, mint bármi, ami mások politikai napirendjén szerepel, azt már nem tudom jobban megihletni.
„Ezt az országot természetesen semmiféle blogolás nem menti meg, hanem csakis a népe, az egyes emberek összessége. Én felajánlottam egy keretet, egy blogot és egy pártot, tehát legalább a szimpatizánsoknak van helyük arra, hogy megmutassák, többre is képesek, mint rám várni. Hatalomra jutni sokkal nehezebb, mint a hatalmat jól gyakorolni, efelől semmi kétségem nincs, és ebben kell most (egy ideje) a segítség. Noha az ország nagy bajban van, és egyre nagyobba csúszik, egyáltalán nem reménytelen eset, vissza lehet fordítani az eróziót, meg lehet találni a helyes utat, amely – mondanom sem kell – nem a nevetséges bal- és jobb- posztkommunisták útja.
Ami engem illet: a feladatom kapcsán egyértelműen a felháborodás és a tenni vágy visz előre, a hatalom nem érdekel, csak érdekelt vagyok benne – ti. ha bármit el akarunk érni, ami más, mint a mai állapot. Filozófiai és gazdasági környezetben felnővén mindig is körül voltam véve nálam okosabbakkal is, ez fegyelmez, de a versengő környezet a világban elsősorban erkölcsi tartást vár el, és erre kell építeni. A mai politikai korrupció, parlagiság, és tehetségtelenség az eredendő polgárosulatlanság és a társadalmi inkompetenciáink mellett elsősorban erkölcsi romlást tükröz, undorodom is a mai politikai valóságunktól, de nem gondolom, hogy fátumszerűen jár nekünk.
Ám magamat se tudnám a saját akaratom ellenére formálni, és főleg nem tudok másokat – a maguk ellenében. Aki elzárkózik a hittől, azt az Úristen sem fogja megtéríteni. Aki nem érzi, hogy jobb perspektívát nyújtok neki, mint bármi, ami mások politikai napirendjén szerepel, és sokkal jobb politikát tudnánk közösen csinálni, mint bárki a szellemi, erkölcsi, és anyagi korrupció provinciális ágyasai közül, azt már nem tudom jobban megihletni – a blogon keresztül legalábbis. Mindezek okán lassan tudunk csak haladni, de haladunk. Aki többet és gyorsabbat akar, az ne itt kommenteljen, hanem a pártban és a párt nevében vitatkozzon. Abban biztos lehet, hogy én nem fogom cserben hagyni, viszont majdnem ennyire biztos az is, hogy hatalomra jutni csak politikai szervezettel lehet, tehát ennek növekedéséről – közösen – gondoskodnunk kell.”