Baj tehát, ha nem lehet dönteni, és nehéz, ha igen. Ezzel együtt persze a szabadságot csak az adja meg, ha lehet. Még ha nehéz is.
„A pályaválasztási döntés fontos eleme az, amikor kiválasztjuk, milyen tudás megszerzésébe fektetjük energiáinkat. Melyik fakultációra menjünk középiskolában, milyen nyelvet tanuljunk, hova menjünk szakmai gyakorlatra? Ha már van munkánk, milyen képességünket fejlesszük, hogy jobb helyzetbe kerüljünk? Ezzel az üggyel kapcsolatban is tetten érhető Magyarország kettőssége.
A nehéz anyagi helyzetben lévők számára az a legnagyobb kihívás, hogy döntési lehetőségeik igen szűkek. Nincs jól strukturált információjuk arról, mit kellene a gyereknek vagy fiatal felnőttnek csinálnia. Hova induljon, hogy jobb helyzetbe kerüljön, mint családja? Ha még volna is irány, kevés az erőfeszítéseket lehetővé tevő támogatás, és sokszor csak a szerencsén – azaz egy elhivatott, érzékeny pedagóguson — múlik, hogy tudatos döntést hozhat-e a fiatal a jövőjéről.
A jobb helyzetben lévők pedig eközben egy másik dilemmával szembesülnek: túl sok a választási lehetőség. Kínaiul kell tanulnia annak, aki nemzetközi karriert akar? Esetleg társadalomtudományi egyetem mellett tanuljon meg programozni is?
Számos pszichológiai kutatás számol be arról, hogy a túl sok választási lehetőség frusztrációt kelt az emberekben. Az ezredvégi nemzedék számára pedig alapélmény az afölötti szorongás, hogy jó döntést hoztak-e. Helyesen választották-e ki az egyetemi szakot, jó gyakornokságot csíptek-e el? A dolgot nem könnyíti meg, hogy az ezredvégi nemzedékbe tartozók szülei egy egész más világban nőttek fel, tehát tapasztalataik csak korlátozottan érvényesek ma, és így nehezebb az ő tanácsaikra építkezni.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
