Bálványos után szabadon: Orbán Viktor puhul

„Orbán nagy mestere annak, hogy olyan szintre süllyessze a politikai kommunikációt, ami egy taktaharkányi kocsmában sem ütné meg a szintet. Ahogy összefüggéseket talál a munkanélküliség, az agresszió terjedése, a terrorizmus és a menekültek megjelenése között, az egy kisvárosi önképzőköri előadás színvonalát sem éri el. Ha olyan egyszerű lenne a világ menete, ahogy ő gondolja (vagy, ahogy el akarja hitetni velünk), akkor a nagyhatalmak már rég találtak volna megoldásokat korunk égető problémáira. A gond éppen az, hogy ezek olyan végtelenül összetett kérdések, hogy nincs rájuk csak jó és csak rossz válasz.

Ha a pengés kerítés megoldás lenne a bevándorlás kihívására, már mindenki megtette volna ebben az ügyben az első lépéseket. Attól azonban, hogy 175 kilométert kimetszünk abból a több ezer kilométeres határszakaszból, mely az Unió és más országok között húzódik, még nem ér véget az öldöklés Irakban, Szíriába, Afganisztánban, nem laknak jól az emberek Szudánban és Bangladesben. Orbán uszítása más népek, kultúrák és vallások ellen azért végtelenül hamis és cinikus, mert éppen a lényegről tereli el a figyelmet. A történelem épp azt bizonyítja, hogy minden mindennel összefügg, és ha például éhínség söpör végig Észak-Afrikán, akkor bizony az ránk is hatással lesz.

Orbán mindenkit ellenségnek tekint, akik ki merik mondani, hogy a globális világ részei vagyunk, és ilyen értelemben bolygónk minden egyes rezdülése következményekkel jár a mi országunkra nézve is. Nem tehetünk úgy, mint a tatárjárás előtt, amikor Juliánusz barát intelmeit figyelmen kívül hagyva csak legyintettek a magyar nemesek, hiszen a tatár hordák akkor még messze jártak a határainktól. A globális világ viszont azt jelenti, hogy minden felgyorsult, így minden társadalmi, ökológiai és gazdasági folyamat pillanatok alatt begyűrűzik hozzánk is. Aki ezt letagadja, olcsó és hazug magyarázatokkal áltatja a népét, az ideig, óráig elnyerheti a tömegek támogatását, de az országát sebezhetővé teszi.

Orbán Viktor a tusnádfürdői pulpituson ülve egy múltban ragadt, paranoiával küszködő kocsmafilozófushoz hasonlított, aki pillanatok alatt képes előrántani minden megoldhatatlannak tűnő, összetett kérdésre egy-egy kézzelfogható választ. Nincs terrorizmus, munkanélküliség, bűnözés, ha nincsenek bevándorlók, ha Európa megmarad az európaiaké, akkor minden rendben lesz. Most érthetjük meg igazán, hogy Orbán miért nem hajlandó vitázni politikai ellenfeleivel, miért nem ad interjút ellenségesnek vélt médiumoknak. Mert ők visszakérdeznének: Miért, Németország már nem a németeké? Mi lesz Magyarországgal, ha a magyarok elmennek, és nem jönnek helyettük mások? Hol lenne hazánk, ha egy évezred alatt nem fogadtuk volna be a kunok, a besenyők, svábok, rácok, örmények, zsidók, romák tömegeit? Mindenki fogalmazza meg az ízlésének megfelelő választ, de ismerjük be, hogy ezek a valódi kérdések, melyekre Orbán Viktor soha nem volt hajlandó válaszokat adni. A történelem kényszerekről szól, és nem vágyálmokról.”