Az emberiség emlékezete a szépirodalom

„Milyennek látja a mai Oroszországot?

Újságolvasó és tévénéző vagyok, 1982 óta nem jártam a Szovjetunióban, illetve Oroszországban. Akiket ismertem, vagy meghaltak, vagy disszidáltak, vagy emigráltak, eleven kapcsolataim nincsenek az oroszokkal. Nem tudom, milyen a putyini Oroszország. Hogy a sztálini Szovjetuniója milyen, azt már lehet tudni. Az ember írja azt, amit meg tudott tanulni, amihez vannak forrásai.

»Az emberek nem vaktában várják a holnapot, hanem a tegnap tapasztalataival; mindenki így él« - írja Gorkij Az Artamonovok című regényében. Mintha mostanában valami baj lenne az emberek memóriájával. Ön is így látja?

Ez világszerte így van. Nagyon nehezen megy át az egyik generáció tapasztalata a másikra, és úgy érzékelem, hogy sokkal nagyobb a szakadék a mai apák és fiúk között, mint a 20. század első felében, vagy a 19. században. A technikai globalizáció mindent átalakított, a háborús tapasztalatok totálisan elvesztek. Az irodalom épp arra való, hogy olyan tapasztalatot adjon át az olvasónk, amit akkor is fel tud fog és érzelmileg át tud élni, ha ő maga soha nem volt a leírt helyzetben. Ha aztán hasonló helyzetbe kerül az életben, akkor ezt a tudást hasznosítani tudja. Úgy látom, hogy az emberiségnek igazából a szépirodalom az emlékezete, nem a történettudomány. Egyedül a szépirodalom tud alaptörténeteket élvezetes módon megformálni, amelyek révén átadható a valódi tudás.

Érzékel valamiféle értelmiségüldözést ma Magyarországon?

A felsőoktatásból elsősorban a pénzt vonják el, mert onnan még mindig el lehet vonni valamit. Saját elitet akarnak képezni, ezt néha szokták: '45 után is volt ilyen, jöttek a kommunisták, és értelmiségi elit kellett nekik. Az addigi polgári értelmiséget mindenhonnan kirúgták, és hozták a gyorstalpalóval képezett munkás-paraszt értelmiséget. Ilyesmi előfordul, ahol félig feudális struktúrák vannak. Ezt radikálisan először Leninék csinálták. A húszas évek elején az előző rendszer vezető értelmiségeit, tudósokat, írókat, filozófusokat hajókra rakták, és több menetben elszállították Németországba. Megszabadultak több száz embertől, a polgári értelmiség krémjétől. Az akciót »Filozófusok hajója« néven emlegetik. Helyettesíteni nem lehetett őket, de valamilyen gyengébb embereket beraktak a helyükre. Átalakítottak mindent e felülről indított forradalom során, és megvolt az erőszakszervezetük, hogy a tervet végre is tudják hajtani. Jó negyedszázada úgy tűnt, hogy a Szovjetunió mindenestül elsüllyedt. Utólag azonban ki szokott derülni, hogy ez soha nem ennyire egyszerű.”