Emberi erőforrások

„Felvetődik viszont egy súlyosabb kérdés is, ami már a Migration Aid civil segítőit – egyúttal engem is – érint. Egyik nap pár nem kifejezetten udvarias hajléktalan jött a szervezet Mozsár utcai bázisához (itt van a raktár, ahová adományokat hozhatnak a budapestiek, itt készülnek az étel-, ruha- és tisztálkodószer-szállítmányok, amelyeket az önkéntesek a pályaudvarokra visznek). A hajléktalanok ételt követeltek tőlünk nincstelenségükre hivatkozva, mi pedig elküldtük őket. A miértre a válasz csak annyi, hogy ez a csoport egy speciális problémára fókuszál, ami a bevándorlók megsegítése, ha a főváros hajléktalanjait is etetnie kellene, akkor széthullana az egyébként is döcögve működő rendszer.

De nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a hajléktalanoknak tulajdonképpen igazuk volt. Ebben az országban és ebben a városban is rettenetes a szegénység, családok nyomorognak, de mi többnyire csak a vállunkat húzkodjuk, az utcán alvó emberek látványa pedig nem igazán hoz ki minket a sodrunkból. Miért pont a migránsok problémája éri el annyira az ingerküszöbünket, hogy ilyen volumenű civil jótékonysági hálózatot hozunk létre Budapesten, Debrecenben (Migration Aid), Szegeden, Pécsett, Tatabányán és Bicskén (MigSzol)?

A válasz lehet, hogy egyszerűen megmagyarázható a láthatósággal. A kormány ugyanis mindent megtett az utóbbi időben azért, hogy mindenkihez eljusson a hír: érkeznek a gonosz bevándorlók és el akarják venni, nem akarják tiszteletben tartani stb. A plakátok pedig nem egyszerűen jól láthatóvá tették a problémát, hanem olyan csapást mértek az emberi jóérzésre, amilyet korábban ritkán láttunk. És mi, akiknek rossz lett ettől a lelkiismeretünk, be akarjuk bizonyítani, hogy emberek vagyunk. Talán ez a tétje az egésznek: muszáj bebizonyítanunk, hogy ebben az országban élnek emberek, akik képesek a szolidaritásra, nem idegengyűlölők és nem dőlnek be a kormánypropagandának, hogy látják, mi a probléma, és tudják, azt nem lehet megoldani egy kerítéssel. És gyűlöletkampány ide vagy oda, ezek az emberek egyre többen vannak. Szükségük lesz rájuk a hajléktalanoknak is.”