Nem értem Deutsch Tamást

„Egyre kevésbé hiszek abban, hogy bármilyen észérvvel, a tévedések és csúsztatások megmagyarázásával elérem, hogy a parasportot olyan emberek képviseljék, akik olyan értékrenddel, véleménnyel bírnak, amely egyezik azokéval, akik nap mint nap küzdenek a sikerért, az elismerésért, az egyenlő bánásmódért. Akik próbálnak teljes életet élni olyan körülmények között, amelyekben nem csak fizikai, hanem Deutsch Tamás gondolataihoz hasonló szellemi akadályok is nehezítik a küzdelmüket.

Ha nem a székükbe és pozíciójukba bebetonozott vezetőkről lenne szó, akkor egyszerűen nem történhetne meg, hogy a fogyatékossággal élő emberek sportjáért felelős szervezet egyik vezetője következmények nélkül kimondhatja, hogy szerinte »nem kell a buta egyenlősdi a négyévenkénti olimpiai jutalmazásban«, illetve hogy »az épek 100 százalékához képest a fogyatékosok jutalma 70 százalék volt, az egy normális megközelítés«.

Szerintem egyáltalán nem normális. Mégis mi alapján ér 30 százalékkal kevesebbet egy parasportoló sikere, mint egy ép sportolóé? Pontosan mit fejez ki az állami jutalom? Egy parasportoló csak 70 százaléknyi büszkeséget hoz az országnak, amikor áll a dobogó tetején címeres mezben, a neve mögött a HUN felirat látható, hallgatja a Himnuszt, és húzzák fel a tiszteletére a magyar zászlót? Csak 70 százalékban képviseli Magyarországot azon a világeseményen, amelyen össze tudja mérni az erejét a hozzá hasonló fizikai adottságokkal rendelkező sportolótársaiéval?”