Még soha egy téma sem hergelte fel ennyire a magyarokat, vagy tévedek?

„Úgyhogy mindezek alapján azon kezdtem morfondírozni, volt-e hasonló dolog az elmúlt években bármikor, és nemcsak úgy nézve, hogy ami ennyire szembeállította volna az embereket, és kihozta volna belőlük az idegbeteget. Hanem abból a szempontból is, hogy ennyire egyeduralkodóvá tudott volna-e válni bármi a mindennapi politikai diskurálásban.

A magam részéről hosszasan gondolkodtam ezen, de nem tudok ilyet. Visszafelé menve az időben eszembe jut a netadó és vidéke, a rezsicsökkentés, az őszödi beszéd – a maga szerteágazó fejle- és következményeivel –, a szociális és a kettős állampolgárságos népszavazás, a kokárdák és a polgári körök környéki hajcihő, a Tocsik-ügy, a taxisblokád és sok hasonló. Bár mindet fajsúlyosnak érzem – Őszöd például nemcsak zavargásokhoz, hanem a teljes politikai szisztéma összeroppanásához és újjáalakulásához vezetett –, ennyire indulatos és merev szembenállást nem bírok felidézni.

Igaz, én soha nem tudtam mit kezdeni azokkal a megközelítésekkel – az első Orbán-kormány viharos bukása után kezdtek ezek közszájon forogni –, hogy a politika családokat szakít szét és barátságokat tesz tönkre. Nekem soha nem okozott gondot szóba állni senkivel, aki alapvetően mást gondolt a világról és benne Magyarországról. Ha liberálisabb volt nálam, attól sem lettem engesztelhetetlen, ha konzervatívabb, attól sem.”