Ezt most már komolyan nem értem. Van egy magyar szó, a gyűlölet. Azt jelenti, hogy valaki valakit gyűlöl. De ezt a szót valamilyen, számomra felfoghatatlan okból a teljes magyar balliberális elit kisajátította és kiforgatta az értelméből. És reggel, éjjel meg este gyűlölettel vádolnak mindenkit, aki nem ért velük egyet. Gyűlöletbeszéd, gyűlöletkampány, gyűlölet-propaganda.
Vajon akik arról beszélnek, hogy a jobboldal gyűlöli a bevándorlókat meg a homoszexuálisokat, azok tényleg azt hiszik, hogy a jobboldal gyűlöli őket? Vajon tényleg azt hiszik, hogy aki konzervatív, az mindjárt gonosz ember is, gyűlölködő? Vagy csupán azt gondolják, hogy ezzel a verbális vuduval eredményt érhetnek el, hogy ezzel a szó-tűvel szurkálva a maguk csinálta bábut majd az is elpusztul, akit megszemélyesít?
Istenem, micsoda dühödt indulat kell ehhez! Istenem, mennyire kell utálni a politikai, eszmei ellenfelet, hogy valaki ehhez az eszközhöz folyamodjék!
Mégis, maradjunk higgadtak. Valahogy próbáljuk meg a gyűlöletbeszédbe beleragadt agyakba eljuttatni a gondolatot, hogy nem az gyűlöli a másikat, akinek más a véleménye, hanem aki gyűlöli másikat.
Márpedig az a nézet, hogy az alapvetően más kultúrából érkezők számának ugrásszerű növekedése veszélyezteti az egész európai kultúrát – az a legkevésbé sem gyűlölet. Az a nézet, hogy a házasság intézménye lényegét tekintve férfi és nő együttélésnek kerete abból a célból, hogy a születendő gyerekek védett körülmények között nőjenek fel, és hogy a társadalom újratermelje önmagát – az a legkevésbé sem gyűlölet.
Elterjedt nézet szerint aki folyton a melegekkel foglakozik, abban elfojtott homoerotikus vágyak munkálnak. Aki minduntalan gyűlölettel vádolja a másikat, abban vajon milyen indulatok rejtőzhetnek?