A házasságnak korábban valóban vallási töltete volt, azonban az 1894. évi XXXI. törvénycikk bevezette a polgári házasság intézményét, azóta a két forma elkülönül egymástól. Természetes, hogy az azonos nemű párok nem tarthatnak igényt az egyházi házasságra, mert ez sértheti mások vallásszabadságát, azonban a polgári házasságnál, mivel az állam és az egyházak különváltan működnek [Alaptörvény VII. cikk (2) bekezdés] az államnak nem szabad vallási megfontolásokat figyelembe venni. A polgári házasság intézménye, nem az egyházi szertartásra vonatkozik, így mások vallási szabadságát sem sértheti.
Az Alkotmánybíróság 32/2010. (III. 25.) AB határozatában kifejtette továbbá azt is, hogy az azonos neműek házassága az anyakönyvezetők lelkiismereti és vallásszabadságának sérelmét sem okozhatja. A hivatalos minőségben eljáró anyakönyvvezető az azonos nemű személyek között de facto már létrejött kapcsolat állami (törvényi) elismerésének folyamatában működik közre, tevékenysége regisztratív jellegű. Az anyakönyvvezető hivatalos személy, ebben a minőségében eljárva világnézetileg semlegesnek kell lennie.
Hogy átveszi-e a jogalkotó vagy az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság érvelését és logikáját és alkalmazza-e ezt a magyar azonos nemű párok kapcsolatinak megítélésénél, egyelőre még nem tudni. Ha nem is fogadják el a Bíróság döntését, de az abban foglalt érveknek és meglátásoknak az azonos neműek házasságáról szóló politikai és társadalmi viták központjába kell kerülnie.”