„4. Mielőtt Illés Zoltán leadná a drótot, hogy környezetvédelmi szempontból is aggályos az elképzelés, említsük meg, hogy a folyókra, élővizekre nem lehet kerítést építeni, pedig akad ilyenekből bőven Kübekháza és Hercegszántó között. A Tisza árterén például simán át lehetne jutni Magyarországra, mert ugye a folyó az hol szélesebb, hol keskenyebb, kedvező vízállásnál pedig rendőr legyen a talpán, aki meg tudja állítani az ártérben közeledő afgánokat.
5. Van azért ennél egyszerűbb megoldás is a drót kicselezésére, hiszen a kerítések ellen létezik egy régi, jól bevált módszer, a megkerülés. A románok még csak levegő után kapkodnak, hiszen nyilván ők sem igazán akarják elhinni, hogy feléjük tereljük a menekülteket, így majd Nagylak, Kübekháza vagy Battonya térségében ütik fel a fejüket a szírek, pakisztániak és szudániak a magyar oldalon. Az ásotthalmiak sem lesznek persze sokkal boldogabbak, hiszen fölöttük magasodik majd egy négy méter magas kerítés teljesen fölöslegesen. Kiadhatják majd a tanyájukat német vagy svájci nyugdíjasoknak azzal a csábító hirdetéssel, hogy lakás kiadó határkerítésre néző ablakokkal.
6. És ha mindez nem lett volna elegendő, vegyük a diplomáciai vonalat! Éppen bratyizni kezdtünk a románokkal, a szerbekkel pedig bimbózik a szerelem, de mi most vastagon beleszarunk az őrtornyukba. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk a jelentős magyar kisebbségekkel bíró szomszédos országokkal, mi azonban munkagépeket és közmunkásokat küldünk a szerb-magyar közös határra, a románokat pedig igen kínos helyzetbe hozzuk ezzel. Nem beszélve arról a fontos tényről, hogy ha döcögősen is, de zajlanak Szerbia és az EU között a tárgyalások az uniós tagságról, és ha mondjuk 2-3 éven belül a derék rácok is velünk egy akolban találják magukat, elég furcsán fog mutatni a közös határon a gigantikus szögesdrótkerítés.”