„A legnagyobb probléma, hogy az Iszlám Állam szelleme kiszabadult a palackból, és semmi jel nem mutat arra, hogy bármiben is engedelmeskedne létrehozói – ha vannak ilyenek – akaratának. Az IÁ-nak széles az eszköztára a világ iszlám népessége akaratának militáns befolyásolására. Hiába mondjuk, hogy a mozlimok többsége nem szeretne lefejezést vagy keresztre feszítést nézni esti szórakozásként, az IÁ kommunikációs stratégiája rendkívül hatásos, és éppen elegen vannak, akiket lelkesít. A stratégiai cél elsősorban a regionális uralom megszerzése, majd, folyamatos harcban, a keresztény kultúra feletti győzelem.
Az IÁ megfékezésére többféle forgatókönyvet is olvashatunk. Egyesek az iraki síita milíciákra és az őket támogató Iránra tippelnek, Tikrít minapi visszavételét idézve. Az elképzelés azért nem működik, mert a síiták nem kívánnak szunniták által lakott területeket megszállni, ugyanis ott utálják őket, továbbá mert nem tudnák ezeket ellenőrizni és megtartani – minek? –, a fentiekből következően számukra nincs értékük. Iránnak nem célja Irak állami integritásának védelme, sokkal inkább de facto feldarabolása és a déli, olajban gazdag, síiták által lakott részei fölötti kontroll.
Ugyanez igaz a kurdokra is. Ők is addig nyújtózkodnak – olyan területeket védenek meg –, ameddig a takarójuk ér, meglehetős sikerrel. Mértékadó megfigyelők komoly esélyt adnak az önálló kurd állam néhány éven belüli létrejöttének. A térség legerősebb hadserege, a török felsorakozott a határokon, de tétlen szemlélőként áll ott (Kobani ostroma), sőt mint említettem, többféleképpen is segíti az IÁ-t. Beavatkozni kívánó – akár arab, akár nyugati – katonai koalíció felállításáról nem érkeznek hírek. A szaúdi légierő inkább a jemeni kormányellenes erőket meg a civileket bombázza.
Az iraki hadsereg harcértékéről pedig mindent elmond, hogy Moszul 2014-es, egy teljes délelőttön át tartó ostroma során az iraki védők tizenötszörös létszám- és abszolút technikai fölényben voltak, de fegyvereiket eldobálva és hátrahagyva menekültek. Ugyanez ismétlődött meg nemrégen Ramadinál.”