Tiszteld a nememet!

„A jogfosztózás itthon is divat. »Magyar százezrek mai jogfosztottságáról« ír Ceglédi Zoltán is, mégpedig »nemi irányultságuk miatt«. Pedig sem Írországban nem volt, sem Magyarországon nincs jogfosztás. Jogfosztás az, ha vagy bűncselekménynek nyilvánítják és törvényileg tiltják az azonos neműek kapcsolatát, netán kényszerkezeltetik az illetőt, vagy ha az egyén valamit nem tehet meg azért, mert az azonos neműekhez hajtja a vágya, a szíve. Ilyen ma szerencsére nincs. Ha valaki agresszív és üt, nem enyhítő körülmény, hogy a megütött meleg volt. Nem mondja az állam, hogy melegek nem vállalhatnak munkát. Vagy kevesebb bért kapnak. Na de nem házasodhatnak! – veti oda az okos mozgalmár ilyenkor. Csakhogy téved. Egy meleg férfinak is ugyanolyan joga van feleségül venni egy nőt, mint egy heteroszexuálisnak. A jogok a személyre, az individuumra vonatkoznak. Főleg liberálisék tudhatnák ezt. Ha valaki nem akar élni ezzel a jogával, lehetőségével, hiszen nem a nőket szereti, az persze érthető, ám ettől még nem jogfosztás, ha nem házasodhat akkor férfival. Engem meg nem engednek elindulni a női százas mellúszásban. Pedig én a női százason akarok indulni, nem a férfin! És nem engedik! Sőt. Két nőm lehet egyszerre, de a törvény előtt nem lehet két feleségem!

Jogfosztás? Dehogy. Csupán az olyan agyament ideológiák szerint, amelyeket lobbiszervezetek mellett nagykövetségek is népszerűsítenek mostanság. Gender.

»A nemed a te dolgod. Nekem csak tisztelnem kell« – írta nemrég például Colleen Bell is. Remélem, tiszteli az én nememet is, erre a sületlenségre ugyanis kénytelen vagyok ezt mondani: nem. Abban, hogy valaki ilyen vagy olyan nemű, nyilván semmi tiszteletre méltó nincs. A rosszul megfogalmazott két mondat eredeti értelmében persze fontos, s annyit jelent: hagyjon békén mindenki! Az állam is. Senkinek semmi köze ahhoz, kibe vagyok szerelmes, férfiba vagy nőbe. Csak annak van köze ehhez, akit én be akarok avatni. Az elkorcsosult gondolatoknak köszönhetően azonban mára visszájára fordult az egykor fontos és jogos követelés. Pályázati pénzek mennek a coming outok előkészítésére, mintha érdem lenne tömegek előtt bevallani olyasmit, amit a tömegek nem kérdeztek. Amikor a leszbikus Ungár Klára kurucinfós tempóban hozza nyilvánosságra két fideszes vélt homoszexualitását, arra már tényleg nincsenek szavak. Kell ehhez persze a propaganda, annak sulykolása, hogy gyáva bujkálás, ha valaki nem mozgalmár.”