Rész és egész, kurzus és narratíva

„Mielőtt az a vád érne, hogy tagadok valamit, amit nem szabad tagadni, gyorsan leszögezem: nem a tényt, nem annak borzalmát, nem az ártatlanok szörnyű sorsát, hanem az okok és összefüggések efféle magyarázatát tartom bárgyúnak, hazugnak és kurzus-kerációnak.

A kijelentés, mely szerint a holokauszt alapja antiszemitizmus volna, s a képzés, amely erre a logikára fűzi föl a vészkorszak történetit, igazi babona, lapos összeesküvés-elmélet, ám kiváló rendszerideológia.

A fölöslegesek

A valóság ugyanis az, hogy a holokauszt mögött, mint minden népirtás mögött, hideg racionalitás, nyers gazdasági érdek áll. A rasszizmus, az antiszemitizmus, a nacionalizmus, az osztályharc, a vallási fanatizmus mindig csak ürügy, arra való, hogy polgártársainak meggyilkolását némán bírja eltűrni a társadalom, még inkább arra, hogy a népirtás végrehajtóinak jó lelkiismeretét biztosítása. Tartalmában esetleges, funkciójában szükséges szómágia, a valódi ok, a gazdasági megfontolás megvalósítása érdekében. A cél minden népirtás során csak annyi, hogy az elit kirabolhassa, azokat, akiket érdemes kirabolni, életlehetőségeitől megfoszthassa azokat, akiknek életterére maga tart igényt, veszélyes sokaságától megszabaduljon azoknak, akiket fölöslegesnek és fenyegetőnek tart. Egyszer indiánokat vagy négereket ölünk a földjeikért, másszor örményeket vagy zsidókat gyilkolunk műhelyeikért, üzleteikért és állásaikért, s újabban keresztényeket vagy mohamedánokat fejezünk le, mert túl sokan lettünk lehetőségeinkhez képest.

Ám az ideológia az egységes tényt részeire bontja, s emerről kijelenti, hogy régen volt, s ezért érvénytelen, másikról leszögezi, hogy az antiszemitizmus idézte elő, harmadikat terrorizmusnak nevezi el, negyedikről hallgat, mintha nem is történt volna meg soha. S így egyenként rá lehet mutatni minden népirtásra az újkor születésétől egészen napjainkig, Szent Bertalan éjszakájának szörnyűségétől, a holokauszton át, egészen az Iszlám Állam rémtetteiig, mindig másnak elnevezve egyazon rabló-hadjáratot, mindig más okokkal magyarázva ugyanazt az embertelenséget, mindig más összefüggésbe ágyazva a rendszer ismétlődő tömeggyilkosságait.

Miközben a nácik bűne csak annyiban az antiszemitizmus, amennyiben bűne az iszlám fundamentalistáknak a fundamentalizmus, hutuknak és tusziknak a törzsi etnicizmus, kommunistáknak az osztályharc. Hogy ez mennyire esetleges, azt éppen napjaink, ugyanott, de hol ezért, hol azért bekövetkező népirtásaiban érhetjük nyomon. Hogy azonban a valódi ok, a fölöslegesek elveszejtésének vágya, azt ugyancsak megmutatják a népirtások mögött álló gazdasági, demográfiai grafikonok. S a gazdasági megfontolás mögött minden esetben ott áll az embert és az emberi életet árunak, számnak, értéknek, vagy értéktelenségnek tekintő haszonelvű cinizmus.

Ebben azonban közös a liberális, a totalitárius, és mindenfajta egyéb kapitalizmus.

Évente ötvenmillió fölösleges fogyasztót veszejtünk el.”