Olasz Kultúrintézet, volt Országgyűlés
„Székesfehérvári fiu, aki wenn auch nicht ein Speck Magyar, doch ein fideler Ungar” − írta Széchenyi István Ybl Miklósról. Nos, igen: Ybl, mint nevéből látható, nem éppen tősgyökeres magyar volt, édesanyját is Eimann Annának hívták. Az építész ráadásul egész életében a német nyelvet használta családi körben, mégis magyarul használjuk a nevét és Magyarországnak, Budapestnek, a magyar építészetnek szentelte életét. 1832-ben beállt a szintén német származású Pollack Mihály kőműves céhébe inasnak, de hamar előrehaladt a ranglétrán. 1842-ben itáliai utazást tett, s az ottani építészeti hatások rányomták a bélyeget Ybl stílusára is. Ybl 1847-ben a Károlyiak építésze lett, az ötvenes évektől pedig már széles megrendelői körnek dolgozott.
Az építész hivatalosan csak 1863-ban kapta meg a mesterjogot, de akkor már javában formálta a gyorsan fejlődő magyar főváros képét. 1882-ben így köszöntötték Ybl Miklóst az ötvenéves építészeti jubileumán a Pesti Vigadóban: „A mai kornak, azon nemzedéknek, melyből Ybl Miklós hatalmas alakja kimagaslik, volt fenntartva, hogy a magyar nemzet középületeit magyar művészek emeljék. E nemzedék építészeinek úttörője, mester Ybl Miklós, akinek lángesze egyaránt fényesen oldott meg a legkülönbözőbb építészeti feladatokat”.
S hogy mik voltak e lángész építészeti feladatai és hogyan oldotta meg őket? Ezt mutatja be részletesen, gazdag képanyaggal, pazar kiállításban az Ybl összes című kötet, ami Halász Csilla, Őrfi József, Viczián Zsófia és Timár Sára fotográfus közös műve, s a Látóhatár Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerzők 333 napig jártak Ybl nyomában, 52 településen jártak, 113 épületről és 11 egyéb építményről készítettek leírást és fényképeket. A közismert épületeken túl egyes esetekben kutatómunkát is kellett végezni, hogy tisztázzák egy-egy vitatott vagy szinte elfeledett épület történetét, sorsát.