Ybl Miklós. Egy név, akit azért elég sokan ismernek. Egy építész, akiről tudjuk, hogy azért alkotott egy pár fontos épületet. De ismerjük-e a valódi jelentőségét? Az Ybl összes című, pazar kiállítású kötetből megismerhetjük ennek a korszakos hatású 19. századi építésznek az életét és munkásságát.
„... alulírott ezennel tanúsítom, hogy ugyanő a fent nevezett időben, mind viselkedésének legmagasabb erkölcsiségével, mind legszigorúbb becsületességével, kitartó szorgalmával és ügyességével legteljesebb megelégedettségemet és szeretetemet kiérdemelte” − fogalmazott Pollack Mihály építész 1836-ban, Ybl Miklós bizonyítványában. A magyar építészet nagymesterei így adták tovább egymásnak a tudást és megbecsülést abban a korban. Ybl Miklós 1814-ben született és 1891-ben halt meg, végigélte hát a 19. század javát, ezt az optimista korszakot, amikor Magyarország kétszer is nagy fejlődési korszaknak, virágzó évtizedeknek örvendhetett. Ybl mind a reformkort, mind a kiegyezés utáni évtizedeket is felnőtt, alkotó emberként élhette meg, s épületei máig ható módon formálták az ország, de elsősorban Budapest építészetét.
Corvinus Egyetem
Várkert Bazár
Szabadkígyós, Wenckheim-kastély
Olasz Kultúrintézet, volt Országgyűlés
„Székesfehérvári fiu, aki wenn auch nicht ein Speck Magyar, doch ein fideler Ungar” − írta Széchenyi István Ybl Miklósról. Nos, igen: Ybl, mint nevéből látható, nem éppen tősgyökeres magyar volt, édesanyját is Eimann Annának hívták. Az építész ráadásul egész életében a német nyelvet használta családi körben, mégis magyarul használjuk a nevét és Magyarországnak, Budapestnek, a magyar építészetnek szentelte életét. 1832-ben beállt a szintén német származású Pollack Mihály kőműves céhébe inasnak, de hamar előrehaladt a ranglétrán. 1842-ben itáliai utazást tett, s az ottani építészeti hatások rányomták a bélyeget Ybl stílusára is. Ybl 1847-ben a Károlyiak építésze lett, az ötvenes évektől pedig már széles megrendelői körnek dolgozott.
Az építész hivatalosan csak 1863-ban kapta meg a mesterjogot, de akkor már javában formálta a gyorsan fejlődő magyar főváros képét. 1882-ben így köszöntötték Ybl Miklóst az ötvenéves építészeti jubileumán a Pesti Vigadóban: „A mai kornak, azon nemzedéknek, melyből Ybl Miklós hatalmas alakja kimagaslik, volt fenntartva, hogy a magyar nemzet középületeit magyar művészek emeljék. E nemzedék építészeinek úttörője, mester Ybl Miklós, akinek lángesze egyaránt fényesen oldott meg a legkülönbözőbb építészeti feladatokat”.