A misszió vége

„Erdogan nem csak a gazdaságban ért el sikereket, új külpolitikájával regionális hatalommá formálta Törökországot. Igaz, ez utóbbival éles konfliktusokat is vállalt: ellentmondásossá vált a viszonya az addig baráti Egyesült Államokkal, s szinte ellenségessé Izraellel. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon is hangsúlyosabban jelent meg a török bírálat, míg Brüsszel olykor okkal, máskor ok nélkül találta meg Ankarát emberi jogi kérdésekben. Ennek fényében nyilvánvaló, a nyugati világ nagy része Erdogan ellenfeleinek szurkolt, s ennek megfelelően tálalta, illetőleg próbálta befolyásolni az ankarai belpolitikát. Az unió a demokrácia erejét méltatta az eredmény közzététele után, kérdés, mit tartalmazott volna ugyanez a közlemény az AKP kétharmados győzelme esetén.

Vasárnap látszólag nem történt semmi különös Törökországban. A korábbi felméréseken magukat bizonytalannak valló szavazók elmentek voksolni (ezzel magyarázható a közel kilencvenszázalékos részvételi arány), és nemet mondtak arra, hogy egyetlen párt rendezze be országukat. Elutasították a küldetéstudatos Erdogan korlátlan megerősítését. Nem a demokrácia győzött a török parlamenti megméretésen, csak a józan ész diadalmaskodott.”