„Lázár miniszter egy partizán. Olyan végzettségeket preferál – közgazdász, szociológus, valamint nemzetközi kapcsolatok szak a Corvinuson –, amelyeket a kormány tán még a flippermúzeumnál is veszélyesebbnek tart a tudásalapú társadalomra nézve. Ahelyett – fűzhetnénk tovább a megkezdett gondolatot –, hogy jó példát mutatva a romkocsmáktól és az életformaszerű merengéstől tartózkodó víz- és gázszerelőtanoncokkal és bőrdíszműves-szakmunkásokkal venné körbe magát a Miniszterelnökségen; még a végén odajutunk, hogy klasszika-filológia szakot végzett bölcsészek, filozófusok, valamint a merengésre még náluk is hajlamosabb csillagászok lepik el a kormányzati pozíciókat.
De nem megyünk el ebbe az irányba, ugyanis egészen másfelé tart a honi káderpolitika. Hogy csak az Emberi Erőforrások Minisztériumának fennhatósága alá tartozó, az oktatási intézményeket irányító Klik gyakorlatára utaljunk, sokkal életszerűbb lett volna, ha olyan pályázókat keresnek miniszterelnökségi munkára, akiket a múlt héten rúgtak ki rendes állásukból a Miniszterelnökségről, de szívesen visszaveszik őket közmunkásként, természetesen az új státuszuknak megfelelő bérezéssel és erkölcsi megbecsüléssel.”