Buta plakátok helyett

„Olvasóink bizonyára emlékeznek még azokra a rendkívül megalázó és kínos pillanatokra, amikor a nyolcvanas évek végén – életükben először eljutva a „fejlett Nyugatra” – az osztrák boltokban olyan feliratokkal kellett szembesülniük (sokszor kizárólag csak magyarul): Magyar, ne lopj! Vagy végig mellettünk állt egy alkalmazott, esetleg éppen a biztonsági őr a vásárlás alatt. Jogosan voltunk felháborodva a bántó általánosítás miatt, még akkor is, ha néhány honfitársunk valóban rászolgált a kiemelt figyelemre.

A kormány által a napokban elindított óriásplakát-kampány hasonlóan bumfordi, ostoba és sehova sem vezető válasz egy létező problémára. Ráadásul egyaránt nélkülözi a józan ész és az alapvető emberi érintkezés szabályait: magyarul, letegezve szólít meg olyanokat, akik nem beszélik ezt a nyelvet és nem szolgáltak rá a csendőrpertura. Mi volt az akadálya annak, hogy készítsenek – nagyságrendekkel kevesebb pénzből – egy soknyelvű szórólapot a menekülteknek arról, hogy milyen törvényi-etikai-viselkedési elvárásokat fogalmaznak meg velük szemben a magyar hatóságok? Ehelyett sikerült olyanok ellen hecckampányt szervezni, akik nem akarnak nálunk maradni, így akkor sem vennék el a magyar emberek munkáját, ha tehetnék – a plakátkampány arról bölcsen hallgat, hogy az Európai Unión kívüli idegennek munkavállalási engedély nélkül egyszerűen nem lehet munkát vállalni, a dokumentumot beszerezni pedig egy szatyornyi ruhával, pénz és nyelvtudás nélkül megérkezve gyakorlatilag azonos a lehetetlennel.

Nem akarok utólag okoskodni, de hosszú hónapokkal ezelőtt már írtam arról: tízezrével érkeznek a menekültek a határainkhoz, kezdeni kellene valamit a jelenséggel. Azóta bőven lett volna idő megerősíteni az őrizetet a déli határoknál, stratégiát készíteni az újkori exodus megállítására, felkészíteni a lakosságot a jelenségre, de ehelyett egy közel egymilliárd forintba kerülő vállalhatatlan kérdőívre futotta, és a háromszázmilliós plakátkampányra haveri cégektől. Ezzel, úgy látszik, megint sikerült összekovácsolni nagyon sok embert a kormány ellen, akárcsak nemrég a netadóval: óránként egymillió forintnyi adomány jön be arra a számlára, amelyet a Kétfarkú Kutya Párt vezetője nyitott meg, hogy ellenplakátokat tegyenek ki az idegenellenes propaganda ellensúlyozására. Ez az igazán nagy baj – a kormány ki tudja, kinek a tanácsára (a teniszből kölcsönvett kifejezéssel élve) ki nem kényszerített módon időnként kapitális hibákat követ el, maga ellen hergelve az embereket. Az ellenzék pedig ráül ezekre – az is sokatmondó egyébként, hogy értelmes gondolatuk nekik sincs a menekültkérdés kezeléséről, csak a plakátok átmázolásával vannak elfoglalva.”