Akik minden nap megölik Tokajt

„Teljesen hétköznapi turistaként érkeztünk Tokajba, elfoglaltuk a város központjában található egyszerű, de igényes és tiszta szállásunkat, és a házat kiadó hölgy rögtön jelezte is, hogy kóstoljuk meg a ház borait, mert nagyon büszkék rájuk. Nekünk már le volt szervezve 2 borkóstoló, így siettünk, és abban maradtunk, hogy este, az előre egyeztetett borozás után természetesen megkóstoljuk őket, hiszen úgy illik, ha már ilyen szépen invitáltak, és ilyen szeretettel ajánlják.

A két kóstoló kitűnően sikerült, majd visszatértünk a szállásra, ahol már nem találtunk senkit, de gondos kezek három féle bort is kikészítettek.

A Tokaj Grand szervezési munkálatai közben érthető okokból rengeteget foglalkoztunk a borvidékkel, sok pincével, borásszal, szervezővel kerültünk kapcsolatba, és igazi élmény volt látni, hogy hogyan mozog együtt egy olyan bortermelő vidék, amely épp az őt megillető helyre próbál visszakapaszkodni. Az őt megillető helyre, a csúcsra. Friss, fantáziadús, modern borokat kóstoltunk Tokajból, Erdőbényéről, Mádról, Bodrogkisfaludról, és sorolhatnám. Egybehangzóan állítja kicsi és nagy, hogy Tokaj a legjobb, Tokaj a csúcs. Lelkesítő élmények az ilyenek, na.

A tokaji vendéglátónk borai nem ilyenek voltak. És nem egyszerűen rossz borokról beszélek itt. Olyanokról, amit ha az ember megszagol, nem nincs kedve, hanem nem mer megkóstolni. És ez egy kicsit sem túlzás. Szétesett (ha valaha egyben volt egyáltalán – kétlem), penészes, romlott ecetek voltak ezek, nem borok. Szomorú dolog az ilyen, nem szabadna, de sajnos előfordul. Az az óriási probléma, hogy ezeket a borokat nem eldugják, kiöntik, vagy lefőzik pálinkának (az sem lenne jobb, de legalább lehetne vele világítani), hanem kedvesen kínálják, mert szerintük ez a jó.”