A Juncker-pofon egy nemzetközi protokoll szakértő szemével

„Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió »Keleti Partnerség«találkozóján kifejezetten szabad stílusban köszöntötte az érkező állam- és kormányfőket. Protokolláris értelemben véve Ön hogyan értékelné ezt a szituációt?

Jean-Claude Juncker nem először produkálta magát. Híres arról, hogy szerinte vicces, játékos formában fejezi ki a véleményét bizonyos politikai vezetőkről. Korábban volt, hogy Silvio Berlusconi (korábbi olasz miniszterelnök – szerk.) fejét paskolta, vagy, hogy a spanyol pénzügyminisztert fojtogatta. Legutóbb a német kancellár, Merkel asszony két karját fogta meg és hajolt hozzá olyan közel, ami már szinte szexuális közeledésnek tekinthető. Ezek a gesztusok, természetesen beleértve egy ország miniszterelnökének adott taslit, nem férnek bele a protokollba, de még az egyszerű, hétköznapi viselkedéskultúrába sem. Feltehetően a Bizottság elnöke nagyon okos, hogy ismerve ezt a devianciáját, mégis megválasztották ilyen magas posztra. Ennek ellenére én nem lennék a protokollosa, ezt nyíltan bevallom.

Ami azonban izgalmasabb kérdés, hogyan reagálnak erre a sértett felek? A protokoll, pláne a diplomáciai protokoll, azért »született«, hogy a konfliktusokat békés eszközökkel igyekezzenek rendezni. Tehát – mint eddig mindig – a Juncker által inzultált politikusok kis vigyorral azonnal továbbléptek. Ugyanis mihelyt reagálnak rá, az egész esetből politikai, diplomáciai aktus lenne, ami nyilván nem tenne jót senkinek. (…)

Orbán Viktor magyar miniszterelnök egy taslit és diktátori megszólítást kapott az elnök úrtól, míg mások „csupán” baráti csókot kaptak, vagy egy kellemetlen megjegyzést a külsejükre. Erről mi a véleménye?

A »diktátor« megszólítás volt az egész »eseménysorban« a legjelentősebb. A verbális inzultus ugyanis már jelent valamit. Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy Juncker diktátornak tartja Orbán Viktort, és nem bírta megállni, hogy ne mondja ki – végül is a röpke pofonnal »tréfásan« a verbális élet akarta tompítani. (…)

Jean-Claude Juncker szóvivője szerint az üdvözlési ceremóniák hosszúak és unalmasak, az EB-elnök csak ezt próbálta meg feldobni szabadabb stílusával. A nemzetközi protokoll bár egy szigorú keretrendszer, látható-e esetleg bármilyen új trend, ami valóban fel szeretné oldani ezeket a szabályokat és szokásokat – vagy csak Juncker egyéni »magánakciójáról« van itt szó?

Egyértelmű, hogy magánakcióról van szó. A nemzetközi protokoll nem enged meg ilyen lazaságot. Persze, hogy unalmas egy ilyen sort végigállni, de ez a dolguk. Biztos, hogy a fogadósorban állók igyekeznek maguk között oldani a fáradtságot, de ez nem »hallatszódhat« ki. És semmiképp nem szabad az érkezőre ráborítani az ilyen bugyuta humort. A szóvivőnek meg az a dolga, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant is.”