Átlépni a drótkerítésen

„Átfogó, hosszú távú megoldást persze csak a nemzetközi összefogás jelenthet, de ez nem korlátozódhat a menekültkérdés kezelésére. A baj gyökereit kell kiirtani, és ehhez bizony hozzá kell férni, tehát oda kell menni ezekhez a gyökerekhez! A Nyugat elkövette azt a hibát az elmúlt húsz-huszonöt évben, hogy előbb visszavágott valamilyen terrorcselekményért, »odament« katonai erővel (például Afganisztánba, Irakba), majd kivonult onnan. Emlékezzünk csak, hogy két öbölháború is volt nemrég, apa és fia vívta őket: idősebb George Bush és George W. Bush. Holott Szaddám Huszein ügyét már az első öbölháború során le lehetett volna rendezni. Akkor volt is valós casus belli: Kuvait lerohanása. A második öbölháborúban már egy hamis casus bellit kellett kitalálni, hiszen utólag kiderült, nyoma sincs tömegpusztító fegyvereknek.

»Oda« kell mennie a Nyugatnak, és ott is kell maradnia, katonai, politikai, gazdasági és erkölcsi erejével, mindaddig, amíg nem konszolidálódik végleg a helyzet, más megoldás nincs. Viszont arra kellene hatalmas összegeket fordítani, hogy ezeket a társadalmakat gazdaságilag felvirágoztassák, elegendő munkahelyet és létbiztonságot teremtsenek – vagyis ott tartsák az embereket saját hazájukban. Az olyan rákos daganatokat, mint az Iszlám Állam, egyszerűen erővel ki kell metszeni, de úgy, hogy többé ne éledhessenek újra! Miért nem nyújt a Nyugat segítséget – katonai és gazdasági jellegűt egyaránt – Nigériának a Boko Haram ellen, vagy Líbiának, Szomáliának, Szudánnak és Jemennek az egységes állam megteremtésére?

Határozottságra, erőre lenne szükség, és akkor megszűnnének a tömeges migráció okai. Ebben kellene gondolkodnia a Nyugatnak, különösen az Európai Uniónak, nem pedig abban, hogyan osszák el az érintett országok egymás között a menekülteket.”