Túltolták?

„Látszólag tehát minden szép és jó volt, noha néhány szakember már a kezdetekkor figyelmeztetett arra, hogy a folyamat közgazdaságilag fenntarthatatlan: a szolgáltatók elveszítik a nyereségüket, sőt gazdálkodásuk veszteségbe is fordulhat, s emellett csökkenhet az ellátás minősége, üzembiztonsága. S valóban, az önkormányzati tulajdonú távhőcégeket már az első rezsicsökkentési kör után is nagyjából ötvenmilliárd forinttal kellett kisegíteni. Ez azonban politikailag még nyilván így is bőségesen megérte, hiszen a fogyasztók minden kiküldött számlán ott olvashatták, mennyi pénzt spóroltak meg a rezsicsökkentésnek hála. Azután sorra jöttek a hírek arról, hogy a külföldi tulajdonban lévő áram- és gázszolgáltató társaságok ugyancsak egyre nagyobb veszteséget halmoznak fel a lakossági ügyfelek ellátásán, de még ezt is el lehetett intézni egy vállrándítással – legyen ez az ő bajuk. A helyzet akkor kezdett kínossá válni, amikor már a hulladékszállítási rendszer közelgő összeomlásától tartottak az érintettek, a kéményseprő vállalkozások pedig olyan áldatlan állapotba kerültek, hogy szó szerint a katasztrófavédelmet emlegették mint megmentőt.

Az a helyzet, hogy a jelenlegi tarifák mellett csak a vezetékes energiaszolgáltatásban körülbelül százmilliárd forintos veszteség keletkezik évente, és ezt az irdatlan koloncot épp most veszi a nyakába a kormány. A lakossági gázellátásból ugyanis már minden eddigi piaci szereplő kivonult, átadva fogyasztóit a Főgázból kinőtt, állami tulajdonú energiaholdingnak, és folynak a tárgyalások az áramszolgáltatókkal is ugyanerről. Csakhogy ha a veszteségeket nem sikerül valahogy másképpen lefaragni, az állami energiacégnek vagy árat kell emelnie, vagy a számlát az adófizetőknek kell majd állniuk. Egyik sem túl vonzó alternatíva. A helyzetet nem teszi könnyebbé, hogy Brüsszel is rosszallja a rezsicsökkentés néhány elemét – például hogy a vezetékhasználati díjak megállapításakor a cégek kárára kedvezett a kormány a lakosságnak.”