Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Vagyis. Amit a kormány el akar érni egyik napról a másikra, azt a piac is akarja, de sokkal lassabban. Ez ugyanis a kulcs: a változtatás sebessége.
„A médiumok pedig sokszor nem kapnak annyi pénzt, mint amennyit egy átláthatóbb struktúrában kaphatnának, hiszen egy hozzájuk képest erős szereplővel (az ügynökségekkel) kell megállapodniuk.
De akkor miért is mondom azt, hogy ezt a felosztást elfogadta a piac? Azért, mert azt látom évek óta, hogy miközben a fent leírtakkal mindenki tisztában van, senki, sehol nem próbált ezen belülről változtatni. Eddig csak olyanok tiltakoztak, akik nem érintettek ebben a rendszerben.
Közben történt egy pár változás a piacon, elsősorban az online részén. Ez pedig két külföldi szolgáltató, a Google és a Facebook jelentős előretörése. Nem túlzás azt mondani, hogy az interneten elköltött reklámpénzek fele már náluk landol. És ez azért nagyon fontos változás, mert az ő esetükben teljesen más a struktúra. Ugyanis sem a Google, sem a Facebook nem oszt vissza pénzeket, ráadásul a hirdetési fiókokat meg lehet (és a Google ajánlása szerint meg is kell) osztani a hirdetővel, így pontosan lehet látni, mennyi pénz ment a Google-nek és a Facebook-nak. Éppen ezért, a piac ezen szegmensében kialakult az a fajta struktúra, ahol a hirdető külön fizet az ügynökségnek, és külön a médiumnak. (Igen, pontosan, a kormány most pont ezt akarja mindenkivel...)
Tapasztalatból mondom: ezt a fajta költség struktúrát nem volt egyszerű végigvinni a piacon, és főleg nem volt egyszerű kialakítani azt a fajta szakmai hátteret, ami így működik. Nem véletlen, hogy külön ügynökségek foglalkoznak az ilyen jellegű kampányokkal.
Vagyis. Amit a kormány el akar érni egyik napról a másikra, azt a piac is akarja, de sokkal lassabban. Ez ugyanis a kulcs: a változtatás sebessége. Egy nagyon profán példával élve: ha egy utasokkal tömött buszt meg kell állítani, akkor a lassú fékezés esetén senkinek nem lesz baja, akinek segítség kell, az meg tud kapaszkodni - vészfékezéskor meg még akik biztonságosan ülnek is megsérülhetnek, hiszen beverhetik a fejüket, rájuk eshetnek az álló utasok és a csomagok. Ha tehát lehet, nem vészfékezünk.
A kormány egy lassító buszon most be akarja rántani a vészféket. Ez bizony az alábbi dolgokat eredményezheti:
sok ember el fogja veszíteni az állását, bár nagy eséllyel többen csak átmenetileg
a piac hirtelen megáll, lazán kieshet egy-két hónap
a hirdetések leállása hirtelen nagyon rossz helyzetbe hozza a médiát (már azokat, akik nem állami csöcsön lógnak)
rengeteg kis médium elveszíti hosszabb távra a bevételeit (ennek az oka egyszerű: az ügynökségeknek van kapacitásuk sok tartalomszolgáltatóval tartani a kapcsolatot, kicsikkel is, de a hirdetőknek ehhez nem lesz kapacitásuk)
a piac elkezdi megkeresni a kiskapukat, és most már majd az állam elől is el fogják rejteni a pénz útját - vagyis jelentősen nőni fog az átláthatatlanság és a mutyi”