Állunk a kertben, körül gyümölcsfák, veteményes, virágágyások. Valaki felkiált: jön a víz! Örüljünk vagy féljünk? Attól függ.
Ha a kút csapját megnyitva kiált így a tulajdonos, akkor örüljünk vele. Öntözés nélkül szép kertet teremteni – a mi éghajlatunkon – aligha lehet.
Ha viszont a gátakat átszakító, zavaros áradat közeledik, akkor ideje menteni, ami még menthető. Mert ha balszerencsénk van, az ár még a házunkat is elviheti. És örülhet, aki a puszta életét megmentheti.
Öntözni jó. De ez nem ok arra, hogy az ember az árvizet magára vonja. Addig épít gátat, amíg lehet. Mert ha már tetőzik a folyó, késő. Akkor már nincs erő, amelyik megállítsa.