A magyar politika talán még sohasem volt annyira undorító, mint 2015 nyarán.
„Az utóbbi pár hónap megmutatta, milyen az, amikor a Fidesz jobbikabb akar lenni a Jobbiknál, milyen az, amikor a Fidesz - immáron sokadik - irányváltása után hirtelen nagyon-nagyon szokatlan terepen találja magát. És nagyon nem ért semmit.
Az állampolgárok postaládájáig, majd többségüknek a kukájáig jutó politikai garázdaság nyilvánvaló és egyetlen célja, hogy a Jobbikhoz húzó, vagy abban már alternatívát látó szavazót újra meggyőzze, a kormány a helyén van.
De igazából csak arról győz meg mindenkit, hogy pöffeszkedik rendesen.
Csodát most a rettenetesen kínos, propagandisztikus, átlátszó, és csak a 2004-es kettős népszavazást megelőző, csak ahhoz hasonlítható gyűlöletkampánytól várnak. Ennek sikerében csak azok a korábban már megénekelt csőnacis, hipertrendi mindentudó nyikhajok bízhatnak, akik azt hiszik, hogy egy méregdrága, de nézhetetlen propagandatévé és egy kézivezérelt Magyar Nemzet 2 szorgalmas munkával beleveri a széles néptömegek fejébe: nektek bizony a bevándorlás az egyetlen gondotok, 2015-ben. Ezek az emberek tényleg azt hiszik, hogy egy kis felülről irányított idegenellenség javít majd a számokon. (...)
Az egész gyomorforgató szartortára az Együtt teszi fel a habot, akik a plakátok leszaggatására szervez mozgalmat. Az a párt, amelynek elnöke, Szigetvári Viktor, 2001-ben a 23 millió románozás mocskos kampányát levezénylő Ron Werber táskahordozója volt, három évvel később pedig Gyurcsány Ferenc sajtófőnökeként kulcsszerepe volt a még gusztustalanabb (és Orbánék mostani jelszavaival szinte szóról szóra megegyező) határon túli magyarok elleni uszítás precíz kivitelezésében.
A magyar politika talán még sohasem volt annyira undorító, mint 2015 nyarán. Hogy is mondja a Bizottság? Köpni kell, pfűűű. De a biztonság kedvéért azért tegyünk magunk mellé egy lavórt is...”