Összeszerencsétlenkedett magának egy frakciót a szélsőjobb. És akkor mi van?

„A Jobbik viszont sehol.

»Miért nem hívták a Jobbikot az új politikai tömörülésbe?« – kérdezte erre a Népszabadság tudósítója a holland Geert Wilderst, aki ki is használta az alkalmat arra, hogy megpróbáljon szalonképesebb színben feltűnni: »Mert nem kívánunk egy antiszemita párttal egy frakcióban ülni« – válaszolta (mintha a Nemzeti Front csupa filoszemitából állna).

A Jobbik nem hiszem, hogy nagyon bánja ezt, mert feltehetőleg nem akar arabgyűlölővel közösködni, főleg ha az egyben Izrael-barát is. De a nagy cukiságkampány kellős közepén az se jönne neki jól, ha a szintén frakció nélküli Német Nemzeti Demokrata Párt vagy a görög Arany Hajnal hardcore-nácijaival kellene összeállnia. Minden koalíció veszélyt hordoz. A szavazatvesztés veszélyét.

És ami igaz a Jobbikra, az igaz a tömörülésben résztvevő pártokra is. Amikor a választási sikered annak köszönhető, hogy egy rendes választási program kidolgozása helyett patikamérlegen méregeted ki, hogy kit kell utálni, és kit kell szeretni vagy épp elviselni, annak érdekében, hogy a szavazataidat rövidtávon maximálhasd,

A Jobbikot nyilván azért zárták ki, mert a koalícióban résztvevők nem akarták megkapni az elkerülhetetlenül velejáró antiszemita jelzőt, hisz az gyengíthetné a támogatásukat. Meddig bírja a frankofób Vlaams Belang annyi franciával összezárva (és meddig tolerálják ezt a választóik)? Vagy mi lesz vajon, ha az egyik koalíció-tag szidalmazza a segélyre vadászó kelet-európaiakat? Maradnak akkor is a lengyelek? Vagy ha az euró megszüntetése körüli vitában azt merik mondani, hogy egyes lusta nemzetek túlságosan eladósodtak? Maradnak ebben az esetben az olaszok a koalícióban? Vagy mi lesz akkor, ha rájönnek a kisebbek, hogy a Nemzeti Front dominálta frakcióban kicsiként valójában csak Marine Le Pen egyszemélyes kabaréjához adják a nevüket? Hagyni fogja ezt a nemzeti büszkeségük?”