Reklámadó – tragikomédia két felvonásban

„Leszögezhető, hogy mind az internetadó, mind a reklámadó a sajtó- és szólásszabadság korlátozására irányuló lépés. Hamisak azok az érvek, miszerint a kieső adóbevételekre mindenképp szükség van. Ismerve a magyar adórendszer kaotikus, logikátlan, aránytalan, igazságtalan és esetünkben kettős adóztatást jelentő voltát, bízvást állítható, hogy a kieső bevételt könnyen lehetne máshonnan pótolni. Például a professzionális versenysportok támogatásának csökkentésével. Még ha talán kevésbé mámorító is, mint holmi értékrenddel, alapjogokkal meg hasonló, a »hatékony kormányzást« akadályozó dolgokkal bíbelődni. A cél itthon szentesíti az eszközt.

Csák Máté földjén az értékek eltűnnek. Helyükbe lépnek a G. Fodor & Habony Művek által termelt politikai/kommunikációs árucikkek. Ezek eladásához persze nincs szükség független újságírókra. Így aztán valóra válik a régi vicc, miszerint a sajtószabadság azt jelenti, hogy az újságírók nyaralni mennek. Lassan a reklámcégek is bezárhatnak, mert mindenki a Google-/Facebook-kettős szolgáltatásait veszi majd igénybe. Őket ugyanis nem tudja megadóztatni a kormány.”