A Semmi szolgálatában: queer, a kis lidérc

„Nos, a lidérc a magyar népi hiedelemvilág amorf, démoni jelensége. Míg különféle kora-újkori kiadványokban a mitikus lények jelentős része latinul szerepel, így például Melius Juhász Péter 1562-es Confessio Catholicájában is van incubus, succubus, striga, lamia és lemur, addig a lidérc magyarul található meg benne. Dömötör Teklának A magyar nép hiedelemvilága című munkája szerint a magyar köznyelv »az elviselhetetlen, félelmetes lelki depressziót, rossz álmokat« nevezte lidércnyomásnak (habár a »megnyomás« a boszorkány funkciója, nem a lidércé). A lidérc lehet ördögi szerető is: nőnél incubus, férfinél succubus. Ekkor láng alakban hatol be a kéményen és halálra szereti az elhagyott illetőt. A lidérc lehet mocsári láng, égi csillag, tüzes ember – és csirke is. Ha a tojást a hóna alatt költi ki a férfiember, csirkealakú, szolgáló lidérce lesz. De az is lehet, hogy a csirkelidérc csak felbukkan, és Pumukliként odaszegődik kéretlen módon a gazda mellé. Egészen csupasz, tolla nincs, kincset hord vagy munkát végez a gazdájának. A hátránya az, hogy képtelenség tőle megszabadulni, állandóan munkát kér és az őrületbe kergeti a gazdáját. A népi praktikák szerint ezért lehetetlen feladattal kell megbízni: hogy hordjon rostával vizet, vagy – modern idők – készítsen homokból telefont. És akkor a lidérc mérgében megszakad. »A lidérc egyszerre állat, ember és fényjelenség, átváltozás nélkül is: lényegéhez tartozik a többféle megjelenési forma« – írja Dömötör Tekla.