Visszatérő motívum a felháborodás, mely szerint a holokauszt ismételt felemlegetésének egy célja van: Magyarország, és vele együtt a magyarok kollektív, generációkon átívelő bűnösségének sulykolása.
„Miért idegenkednek mégis sokan ettől a tárgytól, vagy még inkább magától a témától? Visszatérő motívum a felháborodás, mely szerint a holokauszt ismételt felemlegetésének egy célja van: Magyarország, és vele együtt a magyarok kollektív, generációkon átívelő bűnösségének sulykolása. Ha van is, aki valóban kollektíven bűnösnek tartja a ma élő magyarokat azért, ami akkor történet, az téved. Az emlékezés lényege nem a bűnösség újratermelése és internalizálása, hanem a tanulságok levonása, ami megteremtheti az esélyt arra, hogy jobban alakítsuk közös ügyeinket ebben az országban, ami egyszer nagyon, nagyon rossz útra tévedt.
Hogy bánunk ma a kisebbségekkel? Mennyire élhetik meg szabadon a többségétől eltérő identitásukat? Hogyan tekintünk a szegregációra? Mit gondolunk, milyen mértékig felelős az állam az egyes polgárok életéért és döntéseiért? Mi az a határ, amin túl a polgároknak nem szabad együttműködniük a hatalommal? Milyen apró jelek előzték meg a tragédiát? Látunk-e ilyeneket ma a magyar közéletben, vagy bárhol a világon? Egy ilyen kurzuson ezekre a kérdésekre is választ lehet keresni, azt pedig aligha tagadhatja bárki, hogy a köz ügyein való gondolkodás káros vagy kotraproduktív lenne. Az pedig egyenesen nonszensz, hogy az órán meg lehetne valósítani a nemzetiszocialista rendszer bűneinek nyilvános tagadásának bűntettét – elég csak egy pillantást vetni a Btk. 333. §-ra, és helyére kerül a dolog.
Úgy gondolom, hogy bátor és becsülendő lépés volt a Pázmány részéről ennek a kurzusnak a meghirdetése és kötelezővé tétele. Magyarország ma súlyos bajban van – több millióan élnek szegénységben, az ország nagy részei menthetetlenül leszakadnak, sokan úgy érzik, az állam magára hagyja őket. Magyarország fő ellenzéki ereje ma egy olyan párt, amelyik éppen báránybőrbe bújik ugyan, de lényegében ugyanaz az ordas farkas, amelyik egyszer már tönkretette a közös hazánkat. Rengeteg körülmény adott ahhoz, hogy megint nagyon rossz irányba forduljon minden. Ilyen körülmények között pedig létfontosságú, hogy legalább egy generációnyi távolságra maradjunk a tragédiától.”
Palotai Dániel az Indexnek elárulta, azonosulni tud a megújítás igényével és azzal, hogy a mostani kuratóriumi tagok helyét fokozatosan újak vegyék át, de mindannyian hisznek a felépített modellben.
Elítéltek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mert keresztény elveket érvényesít az oktatásában.
Lannert Judit azt is hangsúlyozta, hogy olyan egyetemeket szeretnénk, amelyek szakmai alapon, átláthatóan és autonóm módon működnek.
Orbán Balázs az oktatásról kérdezte, Magyar Péter dühkitöréssel válaszolt. A miniszterelnök sértegetésbe kezdett, majd a plenáris ülést is saját politikai előadásának szolgálatába állította.
Célja, hogy a szakképzési centrumok működése még inkább szakmai alapokra épüljön.
Volt olyan vizsgázó, aki sírva jött ki a teremből, a dékán szerint „a magas bukási arány önmagában nem rendkívüli”.
Egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy ezek a nehézségek csupán az elmúlt tizenöt évben keletkeztek.
„Magyarország megérkezett a kisszerű, egzisztenciális alkuk korába” – állapította meg a párt.
