Közös

„Miért idegenkednek mégis sokan ettől a tárgytól, vagy még inkább magától a témától? Visszatérő motívum a felháborodás, mely szerint a holokauszt ismételt felemlegetésének egy célja van: Magyarország, és vele együtt a magyarok kollektív, generációkon átívelő bűnösségének sulykolása. Ha van is, aki valóban kollektíven bűnösnek tartja a ma élő magyarokat azért, ami akkor történet, az téved. Az emlékezés lényege nem a bűnösség újratermelése és internalizálása, hanem a tanulságok levonása, ami megteremtheti az esélyt arra, hogy jobban alakítsuk közös ügyeinket ebben az országban, ami egyszer nagyon, nagyon rossz útra tévedt.

Hogy bánunk ma a kisebbségekkel? Mennyire élhetik meg szabadon a többségétől eltérő identitásukat? Hogyan tekintünk a szegregációra? Mit gondolunk, milyen mértékig felelős az állam az egyes polgárok életéért és döntéseiért? Mi az a határ, amin túl a polgároknak nem szabad együttműködniük a hatalommal? Milyen apró jelek előzték meg a tragédiát? Látunk-e ilyeneket ma a magyar közéletben, vagy bárhol a világon? Egy ilyen kurzuson ezekre a kérdésekre is választ lehet keresni, azt pedig aligha tagadhatja bárki, hogy a köz ügyein való gondolkodás káros vagy kotraproduktív lenne. Az pedig egyenesen nonszensz, hogy az órán meg lehetne valósítani a nemzetiszocialista rendszer bűneinek nyilvános tagadásának bűntettét – elég csak egy pillantást vetni a Btk. 333. §-ra, és helyére kerül a dolog.

Úgy gondolom, hogy bátor és becsülendő lépés volt a Pázmány részéről ennek a kurzusnak a meghirdetése és kötelezővé tétele. Magyarország ma súlyos bajban van – több millióan élnek szegénységben, az ország nagy részei menthetetlenül leszakadnak, sokan úgy érzik, az állam magára hagyja őket. Magyarország fő ellenzéki ereje ma egy olyan párt, amelyik éppen báránybőrbe bújik ugyan, de lényegében ugyanaz az ordas farkas, amelyik egyszer már tönkretette a közös hazánkat. Rengeteg körülmény adott ahhoz, hogy megint nagyon rossz irányba forduljon minden. Ilyen körülmények között pedig létfontosságú, hogy legalább egy generációnyi távolságra maradjunk a tragédiától.”