„Szőnyi számára azonban nem a trauma a fontos és nem mások érzelmei (sőt az a legkevésbé, hiszen olvashatjuk nála, a gyerekek bántalmazását nem kell megakadályozni, hiszen az kínos lenne), hanem az, hogy az általa liberális értelmiséginek nevezett közeget stigmatizálja, mert ugye, ahogyan írja, az egész egyházat ne ítéljük meg egyetlen ügy kapcsán, de a liberálisokat bátran ítéljük el, hiszen ők tudhatták, hogy ez az ember minimum homokos és mint azt mindannyian tudjuk, aki meleg az pedofil is.
Arra, hogy Szőnyi Szilárd emberileg mi - ahogyan azt Szily is írja - nincsenek jelzők. Azt viszont biztosan tudom, hogy a buzizás, az aljasság, a szándékos ferdítés és az a tény, hogy elhallgathatónak tartjuk egy gyermek zaklatását, nem polgári érték.
Felmerül tehát a kérdés, hogy mégis miért lehetséges az, hogy ez az ember az önmagát polgáriként definiáló oldal egyik véleményformálója legyen és miért van az, hogy órákkal a cikke megjelenése után (és hónapokkal a sorozatos buzizásai után) még mindig főszerkesztő-helyettes? Mit gondoljak arról a közösségről, ami ezt az embert elfogadja?”