„A balliberális magyar képviselők, akárcsak elődeik (Gurmai Zita, Göncz Kinga…) a belpolitikai sikertelenségüket hordják ki Nyugat-Európába és szokás szerint percenként feljelentik hazájukat. Ehhez képest Szanyi Tibor szocialista EP képviselő egy üdítő kivétel. Azt mondta a PestiSrácok.hu Strasbourgban tartózkodó újságíróinak, hogy ő nem szeretné lejáratni hazáját, mert az visszájára fordulhat, de persze otthon ezerrel támadja az Orbán-kormányt. Meg kell hagyni, Szanyinak van valami érzéke a politikához.
Nem sok szót érdemel a túlmozgásos Guy Verhofstadt, a liberális fració vezetőjének magánszáma. Talán annyi, hogy hozta önmagát, lobogtatta a nemzeti konzultáció kérdőívét és idézgetett belőle, természetese rossz fordítással. Így vádjai messze voltak a valóságtól. Na így együtt – még Frans Timmermanns, Gianni Pitella, Jávor Benedek (LMP) és a többiek – ők képviselik az európai baloldal ezer színárnyalatát, minőségileg messze-messze elmaradva a valamikori erős baloldaltól.
A magyar miniszterelnök világosan látta, amikor a sok mocsoközön után így válaszolt:»(…) sohase mernék ilyen hangon beszélni az Önök országában.« Igen, az egymás iránti tisztelet, az európaiság, a civilizáltság, egy ország történelmének, hagyományainak alapos ismerete, nos, ezek hiányoznak ezekből az emberekből. A 2008-as, az Egyesült Államokból induló gazdasági világválság, ami Európát és bennünket letarolt, világosan jelezte: a liberalizmus csődöt mondott. Nem szavazz rájuk a kutya se, de azért hangjukat továbbra is hangosan hallatni akarják. Továbbra is fő céljuk a társadalmi feszültség növelése, majd a hatalom visszaszerzése.”