Értékeink mikroszkóp alatt – Az ideológiák evolúciós esélyei

Értékeink mikroszkóp alatt (Az ideológiák evolúciós esélyei)

Mindig is az eszmék voltak azok, amelyek irányt mutattak az emberiség számára a politika világában. Az eszmék bizonyos értékek mentén való szerveződését nevezhetjük ideológiának. Az ideológia szót először Antoine Destutt de Tracy, francia filozófus használta a XVIII. században egy újfajta eszme-tudomány létrehozásának céljából. Kezdetben nem vált külön a szó vallási, politikai és filozófiai vonatkozása.

Az ideológia kifejezés ezután közel száz évig teljesen jelentéktelen maradt. Egészen 1867-ig, amikor is egy Karl Marx és egy Friedrich Engels nevű úriember megírta A tőke című tanulmányt, amely egy olyan gyújtópont volt, ami rövid időn belül lángokba borította Európát és ezzel örökre megváltoztatta a világot. Ezt az időszakot nyugodtan nevezhetjük az ideológiák forradalmának. Az eszmék ideológiába, az ideológiák utópiába, az utópiák pedig százmilliók életébe kerültek. A világháborúk után mindenki számára világossá vált, ha az ideológiákat rossz célokra használják fel, az rettenetes következményekkel is járhat. A nemzetszocializmus ötven-, a kommunizmus pedig több mint száz millió ember életébe került. A történelem során számos háború tört ki földterület, nyersanyag vagy a hatalom megszerzése céljából. Arra viszont nem volt példa egészen a XX. századig, hogy pusztán eszmék és ideák nevében ekkora pusztítást vigyenek végbe. Ettől kezdve már nem lehetett az ideológia szót ártalmatlan filozófiai meghatározásnak tekinteni. A szellem kiszabadult a palackból és meghatározta mindkét világháborút, az azt követő hidegháborút és meghatározó része napjaink politikájának is. Bár a mai ismert ideológiák szellemi gyökerei visszanyúlnak egészen a XII. századig, a világháborúk teljesen új értelmezési keretet adtak számukra.

A viharos XX. század után három nagy értékszerveződési rendszer emelkedett ki. A liberális, a szocialista és a konzervatív. A mai napig is a legtöbb politikai párt ezen három platform valamelyikében helyezkedik el. A háborúk pusztításait követően sokan elhatárolódtak az ideológiáktól. Sorra jelentek meg azok a mozgalmak és pártok, amelyek alapjaiban vetették el a klasszikus jobb-bal skálát és vele együtt az ideológiák szükségét is. Sokan a vad eszmeiség elől az addigi politikai kultúrától teljesen izolált, pragmatikus irányba fordultak. Sokan nem csak bizonyos eszméket, hanem a kollektív bűnösség elve alapján az összes ideológiát száműzni kívánták a közéleti gondolkodásból. Sokan az emberek kegyetlenségeit azonosították az ideológiákkal.

Érdekes kérdés, hogy ilyen történelmi tapasztalatok után el lehet-e képzelni a politikát ideológiák nélkül. Mindehhez szükséges alaposabb vizsgálat alá venni az ideológiák alapvető természetét. Az eszmék ugyanis csak az egyik meghatározó tényezői az ideológiáknak, ha jobban lebontjuk, láthatjuk, hogy az ideológia nem más, mint hasonló érdekek, nézetek és elvek halmaza. Egyfajta közös metszet, amelyet ha megfelelő eszmeiséggel párosítanak, ideológiává válik. Amikor tehát ideológiák harcáról beszélünk, valójában érdekrendszerek egymással való szembenállásáról van szó, és itt található a közös pont a politikával. Ugyanis a politika a másik olyan fogalom, melynek alapvető részét képezi az érdek. Ez tehát az ideológiák vázlatos történeti áttekintése ami viszont még koránt sem ad választ a természetükkel kapcsolatos kérdésekre. Ehhez viszont szükséges bizonyos tényezőinek elemi szintű lebontása és rövid áttekintése.

Az első maga a politika. Ami a hivatalos megfogalmazás szerint nem más, mint közösségben történő érdekérvényesítés. Mind a három szó lényeges. A közösség, az érvényesítés és az érdek. Ezek nem csupán a politika elemi összetevői, köztük logikai láncolat, sőt korreláció is felfedezhető. Azóta beszélhetünk politikáról, amióta létrejöttek az első ősközösségek. A közösség és a politika két egymástól elválaszthatatlan és egymást kölcsönösen feltételező fogalom. A politika lényege a társas interakciókon alapul, amelyek csak és kizárólag közösségekben valósulhatnak meg. Ahhoz hogy jobban megértsük a politika ideológiákhoz való viszonyát, tovább kell bontanunk a dolgot a közösséget elemi szinten alkotó egyéni identitások irányába. A közösségek alkotóelemei az egyének, akik természetes különbözőségükből fakadóan más és más szerepet töltenek be egy társadalomban. A társadalom a közösséghez viszonyítva egy kevésbé természetes, sokkal inkább az érdekérvényesítés útján létrejövő, közösségi érdekeket szolgáló és azok betartását megkövetelő, fékek és egyensúlyok alapján működő rendszer. A normákat felváltó jog megjelenésével egyrészt biztosítottá vált az egyén és a közösség közti jogviszony, másrészt professzionalizálódott az érdekérvényesítés.

Ezzel elérkeztünk tehát a második szinthez, az érvényesítéshez. Ez a hajtóereje minden embernek és minden társadalomnak. Ha van egy gondolat, egy eszme, akkor azt természetünkből fakadóan kívánjuk érvényesíteni akár más emberek érvényesítési szándékával szemben. Mindezekből az következik, hogy életünk megkerülhetetlen eleme az érdekérvényesítés. Érdeket kell tiszteletben tartani, közösségi, egyéni érdeket védeni vagy épp érvényesíteni.

A harmadik és egyben a legelemibb szint pedig maga az érdek. Az érdekek pedig olyannyira az emberi természet alkotóelemei, hogy ha egy hasonlattal kellene leírni, akkor nyugodtan nevezhetjük őket az emberi természet atomjainak. Ahogy az atomokat is lehet még elemibb részekre bontani, úgy az emberi természet esetében sincs ez másképp.

Az ember születése után nem sokkal megismerkedik a két legalapvetőbb meghatározással, a jó és a rossz fogalmával. Ezek mentén alakítja és fejleszteni saját önképét magáról és a világról. A jó és a rossz a legalapvetőbb felosztása az emberi természetnek. Csak ez ember képes természetes erkölcsi mivoltánál fogva különbséget tenni jó és rossz között. Ez a két fogalom az amely alapjaiban meghatározza és rendezi értékvilágunkat a gyerekkor egyszerű példázataitól kezdve egészen a legnagyobb politikai összecsapásokig. A jó és rossz szerepe nem változik. Idővel komplexebb lesz és sok minden átértékelődik de ez a két fogalom végig kíséri az embert egész életén keresztül. Ezek alapján él, gondolkodik és cselekszik. Mint ahogy protonok és a neutronok esetében, ez a két fogalom alkotja az emberi természet atommagját. Ezen két fogalomhoz való viszonyulásunk az emberi létszerveződés legkisebb egysége. A közösségben létrejövő összes interakcióban jelen van. Az alapvető politikatudományi meghatározás szerint a családban létrejövő érdekérvényesítés még nem de a családnál nagyobb közösségekben történő érdekérvényesítés már a politika tárgykörébe tartozik. Viszont ha még ennél is tovább akarjuk atomizálni a dolgot, már abban hogy két ember érintkezik és személyi identitásukból fakadóan mindketten képviselnek valamilyen érdeket, valamilyen irányba igyekeznek terelni az interakciót, tehát érdekükből fakadóan próbálják úgy irányítani az interakció menetét, hogy abból nekik valamilyen fajta haszon vagy előnyösebb pozíció származzon. Ez maga politikacsinálás, hiszen azzal hogy egy interakció során érdekeinket képviselve hatással voltunk egy másik személyre, azzal már befolyásoltuk nem csak az ő személyes értékvilágát, de az ő közvetlen környezetét is, illetve a saját értékvilágunkat és a saját környezetünket is.

Aki tehát a politikát akarja kizárni az ember életéből, az magát az emberi természet egyik megkerülhetetlen elemét akarja izolálni. Akármennyire is igyekszünk atomizálni a politikát, az ideológiát (mint a politika meghatározó részét) nem lehet kiiktatni, mert az alapvető emberi természet része.

Mert ahol ember van, ott érdek van és ha két érdek találkozik egymással, ott természetszerűleg megjelenik a politika, mint az emberi érdekérvényesítés eszköze. Hiszen a közösségben való élet természetes velejárója a konfliktus. Az életről alkotott eltérő vélemények pedig konfliktusokat okoznak. Egy konfliktusban mindig van egy értékvédő és egy érték támadó szembenállás, és természetesen (ahogy az általában lenni szokott) minden szereplő magában látja az értékvédőt és az ellenfelében látja az értéktámadót. Értékek közti konfliktus akkor is lesz, ha egy teljesen ideológiamentes, pragmatista jövő vár ránk. Az abortusz, az eutanázia és a nemzeti értékvédelem kérdése mindig is konfliktusokat fog generálni az emberi közösségekben.

A konfliktusok az emberi természet velejárói, az ideológiák pedig nem kiváltói okai, hanem megmagyarázói azoknak. Amennyiben az ideológiák eltűnnének, akkor is ugyanazon értékek védelmében és konfliktusok mentén politizálnánk, csak eltűnnének tájékozódást segítő értékmérők. Összegezve tehát, elindulva attól, hogy az ember elkezd különbséget tenni jó és rossz között, kialakul az értékrendszere, melynek mentén cselekszik és érvel a későbbi érdekérvényesítései során. Ezen érdekérvényesítések (politika) később bizonyos eszmeiségek (ideológiák) mentén zajlanak, majd végül mindezek szintéziséből eljutottunk a nagy ideológiai meghatározásokig, ahol az egymásnak feszülő eszmék komplex és átláthatatlan rendszerében már csak az volt képes kiigazodni, aki nem felejtette el a gyerekkorában megtanult alapvető különbséget jó és rossz között.