Ha hónapokon keresztül a másfélszerese a Fidesz támogatottsága annak, amit a baloldali összefogásnak mérnek, akkor nem túl reális győzelmet várni, viszont a vereség üzenetével nehéz lett volna kampányolni. Interjú.
„Nem sajnálja már, hogy ragaszkodott a 2014-es kormányfőjelöltséghez? Nem kellett volna elengedni?
Ha csak a személyes sorsomat nézem igen, ha a pártomét, nem. Ma sem hiszem, hogy az MSZP lemondhatott volna a miniszterelnök-jelölés jogáról.
Ha időben visszalép, megmenekülhetett volna a nagy vereségtől, talán ma is pártelnök lenne. Miért nem tette?
Nem vagyok menekülős típus. Tudatosan vállalom a nehéz helyzeteket és ha kell, a konfliktusokat. Ezt tettem akkor, amikor Gyurcsány Ferenc távozott a pártból, és akkor is, amikor arra kértem néhány politikustársamat, hogy lépjen hátra. Vállaltam a 2014-es kampányt is. Pedig nem volt olyan elemzés, amely azt mutatta volna, hogy győzhetünk. Tudtam, mire számíthatok. Azt is tudtam, bukás esetén mi az elnökök sorsa az MSZP-ben. Tudtam, hogy ha ez lesz az eredmény, a fejemen ugrálnak majd azok, akiket megsértettem, és még akkor is ugrálnak rajtam, amikor már a földön fekszem.
Eddig nem hallottuk ilyen nyíltan beszélni arról, hogy biztos volt a 2014-es vereségben. Mikor tudatosult ez?
Ha hónapokon keresztül a másfélszerese a Fidesz támogatottsága annak, amit a baloldali összefogásnak mérnek, akkor nem túl reális győzelmet várni, viszont a vereség üzenetével nehéz lett volna kampányolni. Csak abban reménykedhettünk, hogy tömegével jönnek elő olyan szavazók, akiket nem látunk. Aztán jött végső csapásként a Simon-ügy. Az után már csak kínlódás volt a kampány.
Másokra is haragszik?
Rá nagyon, másokra nem. A politikában a sértődés a luxusjavak közé tartozik.
Pedig az EP-választás után nyilván úgy érezte, néhányan elárulták a korábbi szövetségesei közül.
Higgadtan vettem tudomásul, hogy sokan úgy emlékeztek: egészen másként viselkedtek korábban, mint valójában. Azért nem reagáltam, mert a közösségnek csak ártott volna, ha a lemondott pártelnök a médiában üzenget. Inkább nem szólaltam meg fél évig. Úgy tartottam helyesnek, hogy csendben viselem ezt, és csak a háttérben teszem a dolgom.
Akkor hosszú távra tervez?
Nagyon hosszú távra.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei júniusban.
Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita több mint száz Tisza-sziget rendezvényen tartott eddig előadást, bár azt állítják, a Tisza Párthoz ennek ellenére sincs közük.
Deák Dániel szerint ez is azt bizonyítja, hogy „a Tiszával a régi baloldali világ próbálja átmenteni magát, amely korábban az MSZP-t is szolgálta”.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Ábrahám Róbert bemutatta új dokumentumfilmjét, Monaco Hadtest címmel. Az eseményen a Mandiner is jelen volt.
Feltámadt a baloldali panoptikum, Wellor zseniális dalban mondta el a véleményét.
Az Egyesült Államok NATO-képviselője szerint a béke eléréséhez már csak az Oroszországgal való megegyezés hiányzik, a tárgyalások ugyanis a végső egyezmény felé közelítenek.
Egy másik jármű szemből, kivédhetetlenül, frontálisan az övének ütközött. A szövetségi kapitányt kórházba szállították.
