Enciklopédia született a nagy magyar tragédiáról
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
Nekünk, civil romáknak kell kimondanunk, hogy a megnyilvánulása miatt Balog Zoltán nem méltó arra, hogy a fővédnöke legyen egy Holokauszt-megemlékezésnek. De ennyi bátorság és önérzet sajnos nem szorult mindannyiunkba.
„Nyílt levél a 371 csillag nagyrendezvény szervezőinek
1944. május 16-án az auschwitzi cigány táborban a foglyok olyan bátor és elismerésre méltó ellenállást tanúsítottak, ami az SS visszavonulását eredményezte, ha csak egy időre is. Ezt a napot ma Európa-szerte igyekeznek romaszervezetek az európai történelmi tudatba beilleszteni. Idén két nagy megemlékezés is lesz Budapesten, a Phiren Amenca szervezésében tisztességes eseményre kerül sor a Mátyás téren, valamint a Roma Produkciós Iroda a Nemzeti Színházba várja az emlékezni, és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter képmutató jelenlététől magukat elhányni vágyókat.
Mi, magyarországi romák mártírjaink előtt egy olyan politikus fővédnöksége alatt tisztelgünk, aki tavaly augusztusban nagy nyilvánosság előtt azt állította, hogy Magyarországról nem deportáltak romákat, így országunk csak érintőlegesen kapcsolódik a Roma Holokauszthoz.
Az iskolaigazgatók és vidéki polgármesterek jól bevált ünnepi beszédeinek elengedhetetlen eleme jön most: Mit üzen nekünk ma május 16?
Úgy látszik, hogy nekünk magyar romáknak semmit! Ha nincs a roma társadalomban egy szikrányi alapegyetértés, megalkuvást nem tűrő minimum arra vonatkozóan, hogy márpedig nem kérjük fel fővédnöknek azt, aki pár hónapja tagadta országunk érintettségét a tragédiában.
Engem nem hat meg a szótlanságig a puccos Nemzeti Színház, nem ez adja meg a méltóságát ennek a napnak. Méltóságot az adna, ha a szervezők és a közreműködők a mindenki által elismert és tisztelt Romani Rose németországi szinti-roma holokauszt-túlélő családból származó aktivista mellé nem egy történelemhamisító politikust állítanának fővédnöknek. Romani Rose az egész életét annak szentelte, hogy a lehető legszélesebb rétegekhez eljusson a Roma Holokauszt tragédiája, hogy hasonló se történhessen meg soha többet, ezzel szemben Balog Zoltánnak elég egy rádiós beszélgetés, hogy aláássa Rose és mások munkáját, illetve a roma közösségek méltóságát..
A napnál is világosabb, hogy egy fillért sem ér felháborodnunk a magyar cigányság szenvedéseinek relativizálásán, ha a következő évszak beköszöntével fővédnökként egy Holokauszt-megemlékezésen látjuk viszont a relativizáló személyét. Ez nem más, mint saját magunk arcon köpése. Nekünk, civil romáknak kell kimondanunk, hogy a megnyilvánulása miatt Balog Zoltán nem méltó arra, hogy a fővédnöke legyen egy Holokauszt-megemlékezésnek. De ennyi bátorság és önérzet sajnos nem szorult mindannyiunkba.
Lehetne Balog Zoltán fővédnök mondjuk jövőre, de ahhoz nem díszvendégként kellene eljönnie idén a Nemzeti Színházba. Jöjjön mint bocsánatkérő: aki meg nem történtté nyilvánította a Magyarországról deportált romák szenvedéseit, kövesse meg azokat a ma elő idős cigány embereket, akik elveszítették családjukat, és a teljes, roma és nem roma magyar társadalmat.
Ha a szervező Roma Produkciós Iroda valóban méltó emléket szeretne állítani ennek a napnak, mondja vissza Balog Zoltán fővédnöki felkérését. Az esemény hivatalos leírásában és plakátján támogatóként szereplő Romani Instituto Alapítvány, Romedia Alapítvány és az Amenca* pedig emelje fel a szavát, és kérje Balog fővédnökségének visszavonását. Mutassuk meg végre, legalább ezen a napon, amely a mi bátorságunkról szól, hogy nem hunyunk szemet egyetlen holokauszttagadó kijelentés fölött sem.
Ha ez nem történik meg, attól tartok, május 16-án megalkuvó romák tisztelegnek a bátor romák előtt.”
*A Roma Sajtóközpont és az Ide Tartozunk Csoport időközben jelezték, nem támogatják az eseményt, és nem értik, hogyan kerültek a hivatalos leírásba és plakátra.