„Biztos én vagyok rosszul összerakva, de ez a történet jutott eszembe, amikor arról olvastam: a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) alelnökének, Deutsch Tamásnak a javaslatára a testület 2012-ben hárommillió forint vissza nem térítendő támogatást juttatott- Gömöri Zsolt elnöknek hitele végtörlesztésére, de jutott ajándék pénz más alkalmazottnak is, ketten pedig kamatmentes hitelt kaptak. A hírek szerint a sikeres paralimpiai szereplés miatt az évben az elnök még hazavihetett (a fizetése mellett) 17 millió forint jutalmat is. A paralimpiai sportolók már nem élnek ennyire jól: az elnök szerint »vannak sportolóink, akik csak az edzőtáborban jutnak megfelelő táplálékhoz, mert a havi, méltatlanul alacsony támogatásból legfeljebb naponta egyszer tudnak megenni egy párizsis zsömlét vagy egy pár virslit«.
Az esetnél csak a magyarázkodás felháborítóbb: a vezetőség szerint azért kellett támogatni őket, hogy a munkájukra tudjanak koncentrálni. Gömöri szerint »ketten közülük teljesen kilátástalan élethelyzetbe kerültek«, a fizetésük felét elvitte a bank, és egy nemzetközileg komoly megbecsülésnek örvendő szervezetben ilyen áldatlan állapotok nem uralkodhatnak. Volt pénz a számlán, ezért fizettek. Lehet, hogy jogilag igazuk van (állítólag nem költségvetési, hanem szponzori támogatást dobtak szét egymás között), de nehezen tudok elképzelni olyan támogatót, aki végtörlesztésre adna inkább pénzt, és nem az éhező parasportolóknak. (...)