Gyereknap, felnőtt nap

„A felnőttnapon – ha vasárnapra esik is, mint a gyereknap - én dönthetem el, akarok-e vásárolni. A felnőttnapon nem a preparált, gyermeteg híradót mutatnák a köztévében, hanem a valódi híreket, a 18 éven felül is hitelesnek tűnőket. Ilyenkor ne erőltessék rám a saját ízlésüket, egy napig hagyjanak békén a Wass Albert idézetekkel, a családról szóló kádéempés prédikációkkal, vagy a Kerényi Imre által előválogatott és megszűrt könyvsorozattal, amellyel saját bevallása szerint csakis a »nemzeti konzervatív« ízlésnek kívánt megfelelni. Őt pedig, mint mondta, »Ady Endre nem nyűgözi le«. A felnőttnapon majd én döntöm el, lenyűgöz-e Kerényi Imre, vagy (ha már Ady) Karinthy Ady-paródiája jut inkább az eszembe róla: »Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?«

A felnőttnapon ne játsszanak velem »Ki nevet a végén«-t, mert úgyis tudom, hogy mindig ők nevetnek, és ne is kártyázzunk, mert csalnak. A »Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzemen?« játékba meg bele se kezdjünk, mert úgysem mondják meg soha feketén-fehéren, hová teszik a pénzemet.

A felnőttnapon 24 órára szüneteltessék a nevelési mániájukat. Ne ijesztgessenek, hogyha rossz leszek, bekap a Gyurcsány bácsi, vagy gonosz fekete bevándorlók (az is lehet, hogy kannibálok) vesznek körül az autóbuszon. És legalább aznap ne építsenek rosszgyerek-ösztöneimre: ne biztassanak, hogy nemcsak a bogár lábát tépkedhetem ki, hanem gyermeki örömet lelhetek mások, nálam gyengébbek bántásában is.

Még azt is kérem, hogy a felnőttnapon fordítsák a nagykorúak nyelvére, amit eddig gügyögtek, álcáztak, szépítettek. „Gyerekmagyar« helyett használják a »felnőttmagyar« nyelvet. Mondják el, hogy soha a büdös életben már nem fognak elszámolni a magán-nyugdíjpénztári befizetésünkkel, nem lesz egyéni nyugdíjszámla, nem is gondolták komolyan, mert a pénzt elköltötték. Felnőtt vagyok, értem, és képes leszek levonni a saját következtetéseimet. Elmondhatnák, hogy pontosan tudják: nem vezethetik be a halálos ítéletet, csak pörgetik-forgatják a színes politikai búgócsigát, káprázzon a szemünk, kapkodjunk utána, addig se figyelünk másra. Ha leáll, lesz másik, volt is már elég. Ki emlékszik már a többi játékra, csörgőre, cumira, petárdára: a gyerekek utáni plusz szavazati jog, az államit pótló egyházi esküvő, a szülőknek ajánlható adószázalék, az össznépi vizeletvizsgálat ötletére...”