A nagyhatalmak ütközésének terepévé vált Kelet-Európa és a Balkán.
„A Nemzetközi Energiaügynökség arra a megállapításra jutott, hogy a Gazprom képtelen lesz még az új Török Áramlatot is finanszírozni, amennyiben párhuzamosan elkezdi építeni a két Kínába irányuló gázvezetékét is. Ha a cég 2013-2014-es eredményit nézzük, akár ez a kép is kialakulhat bennünk, elvégre a Gazprom profitja például egy év alatt a tizedére csökkent, nagyrészt a rubel gyengülése, az alacsony olajár, és az Oroszország ellen bevezetett nemzetközi szankciók miatt. Viszont ha a cég általános helyzetét nézzük, sem a mérlegével, sem az eladósodottságával, sem a cash-flow-jával nincsenek komolyabb bajok, főleg ha iparági standardok alapján nem csak két évet veszünk alapul. Ezekből az is kiderül, hogy a Gazprom az elmúlt években 10 és 20 milliárd dollár közötti összeget fordított évente projektfinanszírozásra. A három vezeték megépítése a következő tíz évben nagyjából évi 10 milliárd dollárral terhelné meg a vállalat beruházási büdzséjét, amit jelenlegi körülmények közt illene elbírnia a Gazpromnak, és még a kitermelésből sem kéne hozzá forrásokat elvonnia. Ahhoz, hogy mindez ne legyen kicentizve, a cégnek nyilván jól jönne az olaj drágulása, a szankciók feloldása és ezzel az orosz gazdaság magára találása. Ám ezeket a folyamatokat még éves távon is nehéz felbecsülni, nem hogy évtizedre előre. Összességében elmondható, hogy ha az orosz vállalat meg akarja építeni a Török Áramlatot, viszonylag nagy erőfeszítések révén, de teljesíteni tudja ezt a vállalást.