Miért ne lehetnének populisták?

„Aki balról támadja a neolib mantrát, az a »komcsi«, aki jobbról opponálja, az a »náci«. Valahol persze végül összeérnek, csupán a színezetük más: az egyiké vörös, a másiké barna. Kedvenc történeti bizonyíték erre, hogy a harmincas évek Németországában Walter Ulbricht és Ernst Röhm egyazon teherautó platójáról közösen uszítottak – a szocdemek ellen. (Ifjabbak kedvéért: Ulbricht volt a vörös, Röhm, a barna.)

Ez akár még így is lehetett (így volt). De a mára nézve ebben akkor is van itt egy bökkenő. Annak idején a komcsik és nácik a szocdemek ellen szónokoltak, csakhogy manapság már a szocdemek is »komcsik«. Ma már mindenki az, aki az Egyetlen Neolib Igazságot balról kétségbe vonja.

–Mi mindenkivel toleránsak vagyunk, kivéve persze a szélsőségeket. Mert azokkal aztán nem – mondotta volt egyszer egy neolib körökből kiszakadt jelentős Valaki (sajnos már nem él).

–Ja, hogy rajtunk kívül mindenki szélsőséges?! Arról nem tehetünk...

Ad abszurdum, e logika szerint szélsőségesek például a svédek is, akikről manapság Magyarországon pozitív összefüggésben nemigen esik szó, noha már elég régóta s mind a mai napig meglehetősen sikeresek. Róluk persze merészség volna kapásból azt állítani, hogy »komcsik«, illetve hogy »nácik«, jöjjön tehát a harmadik megoldás, legyenek inkább »populisták«, egy fokkal az mégiscsak jobban hangzik.”