Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!

„Korán kezdődött, áprilisban, amikor sarjadásnak indul a méreggyilok Erdőelvén, Erdély kozmopolita közösségeinek büszke burgjaiban. Barátságból született, hogy aztán az erdélyi baloldali fiatalok filozófiai, politikai gondolatainak társulásaként körvonalazódjon.

Két ifjúsági politikai szervezet, a kolozsvári és a marosvásárhelyi TSD (Tineretul Social-Democrat – Szociáldemokrata Ifjak – a szerk.) összefogott egy intellektuális kísérlet erejéig: »Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!«

Ennek embriója az Erdélyi TSD, egy minden egyes kulturális-történelmi régió paradigmájára jellemző, decentralizáló baloldali víziót közvetítő, kötőanyagként működő politikai struktúra, egy olyan baloldalé, melyet újra kell majd építenünk itt, a multikulturális Erdélyünkben. Erre kötelez bennünket a baloldali hagyomány, erre kötelez bennünket a pompás siebenbürgeni közösségek büszkesége.

Az Erdélyi TSD másik két alapítójával, Mihai Ţibuleac-kal és Ionuţ Croitoruval együtt két elementáris megállapítás alapján indítottuk el egy politikai megállapodás felvázolását: a mindennapi élet minden régióban gazdasági, társadalmi és kulturális sajátosságokat mutat, a zavarosan egységesítő-központosító politikai üzenet alkalmazása pedig kudarchoz vezet! Talán radikális értelmezéseknek tűnnek, de biztosíthatlak benneteket, kedves barátaim, hogy ha hallgatunk, akkor továbbra is indoktrinált, értékek nélküli, egy megbélyegzett imagináriust szolgáló nemzedékeket nevelünk fel.

Nem kevesebb Romániát, de mindenképpen több Erdélyt akarunk!

Míg 15 évvel ezelőtt politikailag elkötelezett és pártatlan értelmiségieket közmegvetésnek tettek ki, föderalizmussal vádoltak, vagy azzal, hogy eladták magukat a magyar titkosszolgálatoknak, fájdalmas emlékeket okozva Lucian Boiának, Sabin Ghermannak vagy Sorin Mitunak, értelmiségünk kis része most sem mentes a világegyetem összes összeesküvése által finanszírozott centralizmust érintő, föderalista elszakadásokkal vagy szegregációs megmozdulásokkal kapcsolatos félelmektől. Meglepő, de megmagyarázható, hogy 2015-ben még mindig vannak olyan románok, akik abban az illúzióban élnek, hogy az állam a baloldal alapvető eszköze, vagy egy közös gondolkodás vizuális identitásában félnek együtt használni a zöldet a pirossal.

A 45 évnyi totalitarizmus, túlzott központosítás alatt a kommunista rezsim szovjet módra, fordítva értelmezte az egyén identitását, az egyén–közösség–régió–nemzet felállást, Nagy-Románia antropológiai felépítését gyakorlatilag az állampolgár társadalmon belüli helyzetének bolsevik felfogásával, a nemzet–régió–közösség–egyén sorrenddel váltva fel, elértéktelenítve azt, ami bármely társadalom alapegysége: az egyéni szabadságot és a közösségi társulást.

A modern baloldallal kapcsolatos ilyenfajta értelmezés, doktrínai zavar ragasztotta Erdélyben a PSD-re (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) a központosítói címkét, küldetésünk pedig nem regionális felsőbbrendűséget, hanem helyi gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést céloz meg, és ennek megfelelően választottuk szlogenünket is: »Erdély mindenekfelett és mindenekelőtt!«

Vasile Dâncu professzor 2008-ban azt mondta, hogy »a modern baloldal egy posztkommunista országban nem rendelettel születik meg«… Ez a megállapítás 2004-ig politikailag késleltette a baloldal végkifejletét, mely aztán az erdélyi közösségi választók elvesztésével összeomlott.

(...)

A mi Erdélyünk (az eredeti szövegben is magyarul – a szerk.)

Multikulturális Erdélyünkben az idős románok és magyarok között még mindig van némi ellenséges indulat. Szüleim nemzedékében némi súrlódás a nacionál-kommunizmus következményeként. De a fiatal román fiú és magyar lány, a fiatal magyar fiú és fiatal román lány számára, este a klubban, éjszaka a bentlakásokban már egyre kevésbé fontos az etnikai határ… A jövő közös és minél távolabb vázolják azt fel az erdélyi valóságtól, a fővárosból nézve »műveleti területtől«, annál lassabban következik be a történelmi sebek begyógyulása és a kibékülés. Mindenesetre, a két történelmi szomszéd összeszokása elengedhetetlen!

Romániában a PSD-t 25 éve tradicionalista és a magyar kisebbséggel szemben álló pártnak tartják. Az Erdélyi TSD-nek hozzá kell járulnia ehhez az összeszokáshoz!

»Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra megoldható, megérthető és a nép által feledhető az a tartós gyűlölet, mely az utóbbi két évszázad egész dominóhatását kiváltotta, és mely néhány valóságos vérfürdőre pazarolta az energiákat«, írtam 2013-ban, ma pedig a következőt mondom: »a múltra előadásként tekinteni szabadabbá, a jövőre felkészültebbé tesz! Nem tudom, hogy Tompa Gáborral, vagy Mihai Măniuţiuval, nem tudom, hogy a románok a magyarok mellett, vagy a magyarok a románok között, de azt tudom, hogy a határ ma rendkívül rövid, az összeszokás pedig fokozódni fog a következő években.«

14 évnyi ellenállás bizonyította, hogy lehetséges! Együtt folytatjuk és győzünk!

A civil társadalom győzelme az RMGC (Roşia Montană Gold Corporation – a szerk.) bányatervével szemben elsősorban az erős erdélyi közösségeknek volt köszönhető.

A környezetvédelem közismert komponense a nyugati baloldal doktrínájának, a baloldali vezetők ugyanis odafigyelnek a környezetvédelmi kérdésekre. Verespatak és a palagáz olyan témák, melyeket a közérdek szemszögéből kell nézni, a baloldal e tervekkel szembeni álláspontjának pedig határozottnak, elutasítónak kell lennie, figyelembe véve a környezetre leselkedő veszélyeket.

A környezetvédelem gyökeret eresztett ebben a régióban és úgy tűnik, hogy az erdélyi fiatalokat az amatőr vagy hivatásos hegymászás, vagy a barlangászat mellett egyre inkább érdekli a környezetvédelem, egy bizonyos társadalmi viselkedési modell a természetben és a térségbeli fesztiválokon, a Szénafeszten (Fân Fest), a Music Outdoor Experience-en, vagy a Duruşa Summer Hills-en tapasztalható tisztaság.”