Juncker: tovább a „schumani” úton?

„A Bizottság elnöke is tisztán látja, hogy az Európai Unióba vetett bizalom – nem függetlenül a 2008-ban kezdődő globális, majd európai pénzügyi válság során tett vitatható, alapvetően a megszorításokra és a monetáris fegyelem erősítésére épülő intézkedések miatt – komolyan megingott. Az elmúlt időszakban jelentősen nőtt az euro-szkeptikus és -kritikus pártok népszerűsége (Spanyolország – Podemos, Franciaország – Front National), sőt Görögországban egy ilyen párt (Sziriza) már kormányt is alakított. A konzervatív párt győzelme, és ezzel párhuzamosan az Európai Unióból való kilépést szorgalmazó UKIP jelentős erősödése (9.5%-al 12.6%-ra nőtt a UKIP-re leadott szavazatok aránya) a múlt heti angliai választásokon szintén intő jel az Európai Unió elfogadottsága kapcsán. Arról tanúskodik Juncker levele, hogy ezt a problémát immár az uniós bürokrácia legmagasabb szintjein sem tagadják, és ez mindenképpen komoly előrelépés lehet az Európai Unió jelenlegi helyzetében.

Végül, Juncker legérdekesebb megoldási javaslata az, hogy az alapító atyákról kell példát venni. Azért különösen érdekes ez a megállapítás, mert Jacques Delors bizottsági elnökségét követően az Európai Közösség, majd Európai Unió legfontosabb vezetői egyre inkább szakpolitikai jellegűként láttatták tevékenységüket és szerepüket, és így egyre távolabb kerületek a hagyományosabb, államférfiúi politikai szerepektől. Ebben az időszakban sokkal inkább a konkrét szakpolitikai és jogi célok domináltak, mint a politikai értékek, víziók és a változtatás bátorsága. Úgy tűnik, Juncker kiegyensúlyozottabb politikusi szerepre törekszik és valószínűleg ezért igyekszik az alapító generáció hagyományát felkarolni és újra előtérbe állítani.

Összegezve, e rövid levél akár egy jelentősebb politikai hangsúlyváltás kezdetét is jelentheti, melynek célja az Európai Unió legitimitásának megerősítésével az utóbbi években elvesztett bizalom legalább részben történő visszaszerzése. Ebben központi szerepet kaphat a béke mint érték kihangsúlyozása, és ez minden bizonnyal jó választás, mivel egyrészt tagadhatatlan, hogy ebből a szempontból az európai integráció kiválóan teljesít, ahogy ezt Európa immár hetven éves békés periódusa megfelelően igazolja. Másrészt a béke igénye az emberi természet egyik legalapvetőbb vonása, így nem elképzelhetetlen, hogy a béke és az Európai Unió tevékenységének összekapcsolásával az Unió elfogadottsága is javulhat. Csak remélni lehet, hogy a politikai eredmények szempontjából Juncker és kollégai fel tudnak nőni az alapító atyákhoz.”