„Figyelemre méltó Orbán Viktor »jellemfejlődése« is az évek során. Az első ciklus »ne mi nyerjük a legtöbbet« már-már ízlésesnek mondható parancsától egy évtized alatt eljutott a »csak mi nyerhetünk mindent« arcátlan tolvajtempójáig. A nemzet csatára már nem is szégyelli, hogy csak úgy szeret gólt rúgni, hogy mindenki mást kiállít a pályáról.
Két hete a Német–Magyar Iparkamara taggyűlésén Orbán önérzetesen jelentette ki: »Lehet, hogy nem mindenben értenek velünk egyet Brüsszelben és Berlinben, de mi legalább nem a németek pénzén élősködünk.« Talán még dobbantott is hozzá egyet a lábával.
Ehhez képest - mit ad Isten - kiderül, hogy a miniszterelnök gátlástalanul a saját strómanjai és oligarchái hizlalására használja az uniós fejlesztési forrásokat. Ami történetesen nagyrészt pont a németek pénze. Élősködés a legfelsőbb szinteken. A háború béke, a béke háború.
Az elmúlt 25 év legnagyobb megélhetési politikusa, aki életében egy percet nem dolgozott a reálgazdaságban, kikéri magának az élősködést. Eközben gázszerelő strómanjának milliárdok hullanak ki az ingujjából, huszonéves veje pontosan annyi közbeszerzést nyer, amennyin indul, a »saját lábon álló« lánya meg félévente 15 millióért tanul Svájcban.”