„Ennek a hazug pszichózisnak a következménye, hogy a Fidesz-hívők szemében hazaáruló, istentelen bitang mindenki, aki kritizálni merészeli imádatuk tárgyát. Hiszen aki szembemegy Orbánnal, az végső soron Isten akaratával megy szembe.
Csakhogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. A történelem másodszor legfeljebb paródiaként ismétli önmagát. Amennyire vérfagyasztó volt a 2002-es választási kampányban az Orbán által hipnotizált tömeg a TF-en és a Kossuth téren, a zokogó fiatalok a Millenárison, annyira szánalmas a holdkóros Orbán-imádat 2015-ben.
Túl sokat kormányoztak és túl sokat tudtunk meg róluk azóta ugyanis. Pontosan kiismertük cinizmusukat, korlátlan lopásvágyukat, ócska manipulációs technikáikat. Időközben a Fidesz »külső héjáról« levált több mint egymillió centrista szavazó, és leszakadt a párt értelmiségi holdudvarának vállalható része is. A tekintélyes tudósok, professzorok régen eltűntek, már éppen Kokónál tart a sor, akik megtagadják a Fideszt.
Maradtak a hithű, keményvonalas orbánisták mindenhol – médiában, szakmában és az ember mikrokörnyezetében egyaránt. Márpedig ha egy párt arculatát minden fronton kizárólag fizetett talpnyalók és holdkóros rajongók képviselik, az a párt nyílegyenesen tart a szánalmassá és röhejessé válás útján.”