Követelünk egy stadiont a honatyáknak

„Nincs még egy ország, ahol egy jelenlegi jegybank elnököt, volt gazdasági minisztert ne szembesítenének a tényekkel. Hol fordulhatna az elő, hogy közgazdászok hada ne verné bele az orrát az unortodox gazdaságpolitikán túli valóságba? Úgy értem, a valóságos valóságba, nem a megrendelésre gyártott és minden irányból manipulált statisztikák festette álomvilágba. Aztán melyik országban vehetne a nemzeti bank festményeket, zongorákat, kastélyokat? Sehol máshol. Mi több, primitívebb országokban már azért is bevernék az elnök úr okos fejét, ha elkezdene a nemzeti bank nyereséget termelni. Nálunk meg lehet és még dicsekedni is lehet vele. Na ugye?

Kultúrországban Kerényi Imre kaliberű emberek egy iskolai menzán mosogatnának ezerötszáz évig, ameddig le nem dolgozzák a vérfagyasztó festmények, bőrkötéses kőbevésések, nemzeti asztalok, pitypangkatalógusok, simán szerzői- és mindenféle jogot sértő könyvsorozatok által okozott milliárdos károkat. Nálunk meg buksisimogatás és még pár milliárdos zsebpénz jár, addig is elvan magának. Ha éppen nem buzizik, akkor börtönbe csukná a szerzőket és általában is naponta jönnek a zseniális ötletei.

Egy normális országban a szélhámosok, csalók és más életművészek itt a piros, hol a pirost játszanak, igyekezvén megkopasztani az utca emberét, de normális országban hamar jön a szirénázó autó és viszi a delikvenst. Hát hogy is mennének ők el innen? Hiszen itt jó nekik. Itt boldog, teljes életet élhetnek.”