Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A kormány arról győzködik híveit, hogy a hiba nem benne, hanem a tájékoztatókban van. Ami szokványos védekezés, nem érdemes fennakadni rajta. Mindig a kommunikáció a hibás.
„Lehetne persze kíméletesebben bánni a jogszabályalkotás eszközével, de aki kalapácsnak gondolja magát, hajlamos mindent szögnek látni. A kormányzó erők minden létező vagy elképzelt társadalmi betegséget igyekeznek azonmód, a törvény erejével orvosolni. Aminek haszna, hogy jószerével mindennap megoldásokról lehet beszélni. Kára ellenben, hogy nem egy hosszú távon tervező és építkező kormány képe rajzolódik ki előttünk. (...)
Az Orbán-kormány 2010 és 2014 között felépítette a problémákat gyorsan megértő és azokra jól reagáló hatalom képét. Súlyos konfliktusokat vállalva, nemzetközi ellenállást is leküzdve mentette ki az országot kritikus állapotából. De amióta a feladat nem kötelező, csak szabadon választott, nagyon hiányzik a cselekvés iránya, kerettörténete. A kudarcos fogadtatásra pedig rossz magyarázatok születnek.
Ilyen a médiára hivatkozás is. Ha volna következetes, kiszámítható gondolat, amely utat tör magának, a kormányzati kommunikáció nem szorulna ugyanabba a zsákutcába, amelyben a baloldali társa már évek óta vergődik: hogy mindenért a média hiánya a felelős. Miközben a szerénynél is szerényebb sajtójú Jobbik hónapról hónapra növeli népszerűségét...
A kormány arról győzködik híveit, hogy a hiba nem benne, hanem a tájékoztatókban van. Ami szokványos védekezés, nem érdemes fennakadni rajta. Mindig a kommunikáció a hibás.
Amíg csak mondják, nincs különösebb baj. Csak nehogy higgyenek is maguknak!”
*
Borókai Gábor: Öngólok című írása a Heti Válasz május 7-ei számában jelent meg.