Azokról, akik úgy gondolják, hogy az érzékelhető világban előbbre való a törvény, mint az anyag, hogy a törvény teremti az anyagot, és ez a törvény, amíg az emberi elme egyáltalán felfogni képes, örök és változhatatlan – de akik nem hiszik, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot.
Azokról, akik meg vannak győződve róla, hogy fogantatása pillanatában az ember a mindenségből válik részessé, és halálával a mindenség fogadja be – de akik nem hiszik a holtak feltámadását.
Azokról, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a jó és a rossz objektív létező, benne foglaltatik a világmindenségben – de akik nem gondolják, hogy volna személyre szabott gondviselés.
Azokról, akik számára Jézus tanítása zsinórmérték, az egész életre irányt mutató alapvetés – de akik nem hiszik, hogy Jézus az Isten fia volt, és eljön majd megítélni élőket és holtakat.
Mit helyes tennie az ilyen embernek? Mit csináljon a templomban? Ne menjen el, húsvétkor és karácsonykor sem? Ha mégis elmegy, mondja vagy ne mondja a Hiszekegyet? Forduljon el a saját gondolataitól, és fogadja el egyházának tételes tanításait? És ha nem teszi, egyháza tagjának tekintheti-e tovább magát?