Magyar feltámadás

„Az események akkor gyorsultak fel, amikor Ferenc pápa derült égből enciklikát adott ki a szegénység témájában, és ebben hosszasan kritizálta a magyarországi folyamatokat; különös tekintettel arra, hogy mindezt a kereszténység nevében követik el. A pápa arra figyelmeztetett, hogy az ártatlanok nélkülözése nemcsak földrajzi adottságokon és a történelmen múlik, hanem kormányok jóindulatán vagy gonoszságán is, és legfőképp a kapzsiságon. A vatikáni folyamatokra rálátó források ugyanakkor állítják, hogy előtte hónapokig próbálták elérni a külügyminisztert, Balog Zoltánt pedig az ország összes templomában kerestették, de mindhiába. (…)

Ma sem világos, honnan szerezték a bencések a gulyáságyúkat, egy konteó szerint a hadseregben is forrongott az elégedetlenség, és valamelyik tábornok jelzésnek szánta, hogy ha kell, hardverrel is beszáll. De a papok ott voltak százával, váltották egymást az üstöknél és a színpadon. A vidékről érkező atyák krumplit és kolbászt hoztak rozzant autóikon, ami arra utal, hogy előkészítették az akciót. (…)

Fellépésük megdöbbentette a kormányt, mivel azt hitték, már a zsebükben van maga az Isten is. Meglepte a tüntető fiatalokat is, akik nem számítottak arra, hogy valaha értelmes szavakat hallanak egy paptól. A rendőrség megbénult; hatástalanul kérlelték őket az engedély nélküli tüntetés befejezésére, erőszakot viszont nem mertek alkalmazni. A Kossuth téren jelen lévő külföldi tévéstábok miatt erre nem is kaptak parancsot. A köztévében egymást váltották a Századvég emberei, magyarázták, hogy a dél-amerikai katolicizmus igazából egy kommunista ármány, és Ferenc sajnos ennek a hatása alá került. De akkor már annyira nem nézte senki az állami tévét, hogy még az sem került ki az internetre, ahogy elment a hang, miközben G. Fodor Gábor élőben kiátkozta a pápát.

Mire felmerült, hogy békemenetet kellene szervezni, a szóba jöhető nagymamák ott tolongtak a téren, és bólogatva hallgatták a saját unokáikat.”