„A gyakorlatban a modern élet által számunkra kínált szabadság birodalma egyáltalán nem is olyan szabad. Szociális lények vagyunk, egy olyan világban élünk, amelyet mások eszméi és magatartása alkotott. Nincsenek sokan azok, akik a saját ritmusukat követhetik, amikor az elektronikus média mindenhova behatol. A karrier, a politikai korrektség, a popkultúra nem teszik tartalmassá az életet, de manapság ezeket ajánlják a fiataloknak; emellett a legkézenfekvőbb alternatíva az »alternatív« kultúra, amely egyfajta színlelt elutasításként értelmezi önmagát, ahelyett hogy valami pozitívat vagy valósat ajánlana.
James Kalb felteszi a kérdést: ha ez a helyzet, akkor mit tehet az, akinek nem tetszik ez az ajánlat. A válasz a katolikusokat nem lepheti meg, hiszen az ettől a mindent átható evilági rendszertől való függetlenséghez a leginkább szükséges dolog a hűség transzcendens összpontosítása, más szavakkal: Isten.
Alapvetően ez minden, amire szükségünk van. Még akkor is, ha nehéz önmagunkat Isten felé orientálnunk anélkül, hogy figyelembe vennénk mindennapi körülményeinket. Az emberek úgy tartják, hogy egy szent minden körülmények között képes a kiemelkedésre, az öröm által megvilágosodva képes a jelenlétével a körülötte lévőket átalakítani. Ezt a gondolatot nehéz magunkévá tenni, hiszen az Evangéliumban még Jézus sem tudott olyan sok embert megváltoztatni, amiért időnként őszintén elszomorodott. Úgy tűnik, hogy a szentség állandó elérhetősége sem jelent teljes választ a jelenlegi helyzetünkre. Mialatt a végső ügy irányába kormányozzuk önmagunkat, egy ennél alacsonyabb szintű, konkrétabb társadalmi szinten is cselekednünk kell.”